A Jobbik régóta tervezett néppártosodása a 2016-os év folyamán egyre inkább kézzelfogható valósággá vált, Vona Gábor megnyitotta a konkrét frontokat, ahol minden egyes győzelem közelebb viszi a Jobbikot a nemzeti radikális pártból valódi nemzeti néppárttá való átalakulásához. Melyek azok a politikai hadszínterek ahol győzniük kell és kik a Jobbik metamorfózisának legnagyobb ellenfelei?

2016 augusztusa óta nem titok, hogy Vona Gábor 2013-ban döntött a Jobbik néppártosodásáról. Saját bevallása szerint hosszú vívódás és mérlegelés után arra jutott, hogy pártjának egyetlen lehetősége a politikai hatalom tényleges megszerzéséhez a nemzeti radikális vonulat hátrahagyásában rejlik. Vona all-int mondott, és ezzel nem csak a pókerben lehet nagyot nyerni, viszont hatalmasat bukni is. Egy biztos: a pártelnök hosszútávon gondolkodik, előre megtervezi a stratégiáját, ugyanis enélkül már bekövetkezett volna a hatalmas bukás.

A néppártosodás szükséges előfeltétele Novák Előd és társainak félreállítása volt, amely meg is történt az idei Jobbik tisztújítón. A zsidózó, cigányozó társaságot mindenképpen el kellett távolítani a pártvezetésből már a néppártosodási folyamat megkezdésekor, ugyanis Vona régóta tudja, hogy hiába sikerül leküzdeni a folyamattal járó többi nehézséget, ha a köztudatban a Jobbik rasszista kishitlerek gyülekezeteként él továbbra is. A pártelnök döntése igen nagy felháborodást keltett, ugyanis a Jobbik alapszervezeteinek közel fele támogatta Novákot az alelnöki posztért való (újra)indulásban, amelyet Vona személyesen vétózott meg. A felháborodást kiváltó vétózás tekintélyelvűsége nem kizárólag a pártelnök törekvéseiből fakad. A néppártosodás kérdésén kívül még egy ideológiai törésvonal is húzódott Vona Gábor és Novák Előd között. Vona -és a szélsőjobboldali értelmiség nagy része- René Guénon és Julius Evola tradicionalista szellemiségének képviselői, akik mindenféle népuralmat meg- és elvetnek, úgy a fasizmust, mint a kommunizmust, tehát a pártelnök ideológiai vágyai is kielégülhettek a Novák-féle fasisztoid csoport tekintélyelven alapuló kiiktatásával. Felmerülhet a kérdés, hogy a tradicionalista Vona, aki elutasítja a népuralmat, most hogy transzformálhat néppártot a Jobbikból? Nem végletekig paradox ez az ideológiai skizofrénia? A válasz a sokszor tévesen Machiavellinek tulajdonított mondásban rejlik: a cél szentesíti az eszközt. Vona Gábor háttérbe szorította azt az eszmeiséget, amelyet képvisel, hogy hatékonyan végig tudja vinni a néppártosodást és végül megszerezze a valódi politikai hatalmat.

A tisztújítással Vona Gábor elképzelései a megvalósítás pályájára léphettek, a legfontosabb cél az, hogy minél több kiábrándult fideszest és baloldali szavazót a Jobbik irányába vonzzanak, miközben eddigi szavazóbázisukat is megtartják. A néppártosodással Vona "elvette a Jobbik lelkét", amiért született a párt anno, emiatt a radikálisabb szavazók már kezdenek eltávolodni tőlük (mint ahogy számos radikális ifjúsági mozgalom is), de ők a vezetés szemében csak járulékos veszteségnek minősülnek az "átcsábítható" jobb- és baloldali szavazók becsült magas számához képest. Ezen két célcsoport megcélzásának módja is világossá vált az utóbbi hónapok politikai történései során: a néppártosodást mindvégig szem előtt tartva kell a Fideszt támadni olyan döntő pillanatokban, amikor a kormánypárt egyértelműen nem a "népet képviseli". Fontos, hogy ezekre a döntő momentumokra kell koncentrálni, viszont nem szabad minden lépését bírálni a Fidesznek, mert akkor a Jobbik ugyanolyan mindenen hőbörgő pártnak tűnne, mint a baloldali ellenzék csoportosulásai.

Az egyre gyakoribbá váló kormányközeli korrupciós ügyekre mindenképpen reflektálni kell a Parlamentben, ezek egyértelműen döntő pillanatok, ahol fel kell szólalni, de ez nem elég, a nép számára kézzelfoghatóbbá kell tenni a Jobbik népi-nemzeti jellegét: meg kell kérdezni a véleményüket a közügyekről, Valódi Nemzeti Konzultációt kell indítani. A kormány magas labdát dobott fel a Jobbiknak a Nemzeti Konzultációjával, ugyanis az ő kérdőívüknél egy kisiskolás is elgondolkodtatóbb kérdéseket tud feltenni, ahol az ember nem úgy érzi, hogy előre megvan a válasz, hanem lehet több válasz mellett is érvelni, véleményt nyilvánítani. A Jobbik Valódi Nemzeti Konzultációjában is akad ugyan bőven előre megválaszolt kérdés, de már a kérdések téma szerint való csoportosítása is azt a benyomást kelti a kitöltőben, hogy itt bizony komolyak a szándékok, itt valóban számíthat a véleménye.

Elérkeztünk az eddigi legfontosabb eseményhez, ahol a Jobbik rengeteg új szimpatizánst szerezhet magának: a népszavazási folyamat lezárása. Tudnivaló, hogy Vonáék a népszavazási kampány alatt egy az egyben a Fidesz álláspontját képviselték: a kvótanépszavazás pártok feletti, nemzeti ügy, tessék menni október másodikán nemmel szavazni. Nyilvánvaló, hogy más álláspontot nem is foglalhatott volna el a Jobbik, mert akkor nem csak a radikálisabb szavazóikat vesztették volna el, hanem az összeset. Végül a népszavazás legnagyobb győztese a Jobbik lett, duplán győztek: kilencvennyolc százalékkal győztek a "nem" szavazatok és még nem is jött be a Fidesz számítása, nem lett érvényes a szavazás. Ezután természetesen kötelező volt felszólítani Orbán Viktort a lemondásra, de ez csak üres kör volt, a valóban döntő pillanat az alaptörvény-módosítás benyújtásakor érkezett el. Mivel az alaptörvény-módosítás a kvótanépszavazás folyamatának lezárása és a Jobbik végig a Fidesz álláspontját képviselte a folyamatban, ezért úgy tűnt, hogy a kormánypárt legfontosabb pillanatában nem tudnak maguknak új szimpatizánsokat szerezni: a Fidesznek nincs meg a kétharmada a módosításhoz, kell a Jobbik jóváhagyása is, de ha ők ezt nem adják meg, rengeteg szavazót vesztenek, ha viszont áldásukat adják rá, akkor nem tudják növelni a politikai erejüket. Ekkor jött Vona Gábor zseniális húzása, ultimátumot adott a Fidesznek: akarjuk a módosítást, de csak akkor hagyjuk jóvá, ha megszüntetik a letelepedési kötvényeket. Így megmaradnak az eddigi szavazóik, viszont fellépnek a kormáyn korrupciója ellen is, amelyet jelen esetben a letelepedési kötvények jelentenek, így új szimpatizánsokat is tudnak szerezni. Orbán Viktor sakkot kapott, döntenie kell: enged a Jobbik "zsarolásának" és megszünteti a kötvényeket, ezzel veszt politikai hatalmának szilárdságából vagy nem fog átmenni az alaptörvény-módosítás és egy teljességgel sikertelen népszavazást tudhat magáénak, amellyel szintén veszt a politikai erejéből.

A letelepedési kötvények megszüntetése már egyébként is tervben volt, viszont nem szabad hagyni, hogy úgy tűnjön, hogy a Jobbik nyomására következik be a megszüntetésük. Mi a megoldás akkor? A megoldás a kommunikációban rejlik. Szinte tökéletesen mindegy, hogy mi történik a Parlamentben, akár bukhat is a módosítás és akkor rá lehet kenni az egészet Vonáékra. Nemzetárulónak kell titulálni a pártvezetőt a nagyközönség előtt, de ha ez nem is következik be, most már egyértelművé vált a Fidesz számára, hogy Vona Gábor ki tudja használni a döntő momentumokat, rendkívül tehetséges politikussal állnak szemben, akivel nem valószínű, hogy jövedelmező felvenni a harcot az Országházban. A kormánypártnak viszont a legerősebb fegyvere nem is az Országgyűlésben van, hanem azon kívül, a néppel való kommunikációban. Ehhez minden erőforrásuk is adott, szinte a bulvármédia egészét uralják a koronaőrből Magyarország Goebbelsszévé avanzsált Habony Árpád vezetésével. A néppártosodás állandó összecsapásokkal kikövezett útján Vona Gábor legnagyobb ellenfele nem Orbán Viktor a Parlamentben, hanem a propaganda fekete mágiájának boszorkánymestere a bulvármagazinok oldalain.

Az érvénytelen népszavazás után néhol már azt rebesgették, hogy a sikertelen propaganda után Orbán ki fogja rúgni az ezért felelős Habonyt. Erről szó nincsen, ugyan megbukott a népszavazás, de a propagandafőnök mindössze egy aspektusból hibázott. Az ibizai kokainkirály bulibáró a céges pszichopátia jegyében él, mondhatni a pénz világában született és ez a világ nem ismeri a mértéket. A kvótanépszavazás kampánya pontosan ezért nem volt sikeres: "túl lett tolva a bicikli". Szó sincsen Habony kirúgásáról, egyszerűen finomítania kell a propagandagépezeten, élnie egy bizonyos mértékkel, valamelyest kordában tartania ösztöni mértéktelenségét. A Vona ellen indított hadjárat vezéreként Habony ismételten bebizonyíthatja, hogy senki nem tud jobban eggyé válni a politikai marketing sötét mélységeivel, mint ő.

Habony már a Vona-féle ultimátum napján beindította a propagandagépezetet, ami azóta is teljes gőzzel dübörög. Az ultimátum napján az Origo címlapja másról sem szólt, mint Vona karaktergyilkolásáról. Hol máshol lenne a Jobbik Achilles-sarka, mint a radikális vonalakban, a rasszizmusban és az antiszemitizmusban, amitől a néppártosodás érdekében a lehető leginkább el akar távolodni a párt? A kormányközeli sajtóorgánumok vezérlésével a színfalak mögött Habony Árpád vissza próbálja húzni a köztudatba a Jobbikot, mint nemzeti-radikális szélsőjobboldali pártot. "Leleplező" cikkek, a Jobbik radikális mozgalmakkal való kapcsolatairól, (eléggé esetlenül bevetett) kamuhír a Jobbik október huszonharmadikai megemlékezésén való zsidózásáról, cigányozásáról és már nem kell sokat várnunk a Lokál lapjain való személyes támadásokra sem.

A habonyi propaganda ott támadja a Jobbikot, ahol a legsebezhetőbb: el kell hitetni az emberekkel, hogy a Jobbik csak azért orientálódik a politikai közép felé, hogy a kellő politikai erő megszerzése után visszatérjen a politikai jobboldal legszélére. Természetesen senki nem tudhatja, hogy ez igaz-e, hogy Vonáék hosszú távú terve valóban hasonló-e, mindenesetre a Jobbik számára még az ellenük irányuló propaganda nélkül is az jelenti a legnagyobb kihívást, hogy el tudják-e feledtetni a magyar szavazókkal, hogy ők bizony igencsak radikálisak voltak, bizony ők alapították a Magyar Gárdát és bizony ők vezették be itthon a cigánybűnözést, mint fogalmat. A rasszizmust és az antiszemitizmust ma rendkívül nehéz akárkinek is lemosnia magáról, ugyanis a társadalom jelentős része roppantul érzékeny ezekre a témákra. Egy biztos, az elkövetkező hónapokban, években ki fog derülni, hogy mivel lehet több csatát nyerni és végső győzelmet aratni: Habony Árpád propagandájának sötét mágiájával vagy Vona Gábor politikai tehetségével és előrelátásával.