Meg merem kockáztatni, hogy mindenki találkozott már motivációs trénerrel, ha máshogy nem, legalább hirdetésen keresztül. Megingathatatlanul pozitív, hatalmas önbizalommal rendelkező emberek, akikből csak úgy sugárzik a siker és akik arra tették fel az életüket, hogy ennek a sikernek az eléréséhez minél több embert fognak hozzásegíteni önfejlesztő tudások átadásával. Kedves, megnyerő emberek, igaz? De vajon mivel foglalkoznak valójában és honnan ered az egótrénerkedés?

Az Egyesült Államokban már évtizedek óta hódító trénerkedés már Magyarországon is nagy népszerűségnek örvend.  Az  egymillió személyi edző országa után (vagy mellett?) lassan az egymillió egótréner országa leszünk. Persze ez csak egy szófordulat, viszont tény, hogy akinek egópumpára van szüksége, jelenleg bőven tud válogatni a trénerek között. Hazánkban a legnépszerűbb kétségkívül Szabó Péter, akinek motiváló idézeteit tömegek osztják meg a facebookon és előadásain már több százan vesznek részt. Hasonló téren tevékenykedik még egyébként Oravecz Nóra is, de ő inkább "léleksimogató" gondolatfoszlányokkal házal, legjobb tudomásom szerint nem tart motivációs előadásokat. A külföldiek közül Brian Tracy neve lehet ismerős még, Szabó Péter "mestere", akire Szabó rendszeresen hivatkozik és akit előszeretettel hív meg előadásaira sztárvendégként. Az ő (és egyéb, ebben a cikkben meg nem nevezett, kevésbé híres trénerek) munkásságát áttekintve megtaláltam a motivációs tréner receptjét. Távol álljon tőlem, hogy ezzel a "recepttel" útmutatást nyújtsak bárkinek is, buzdítsak akárkit is arra, hogy trénerkedjen. Azért gyűjtöttem össze a trénerek öt legfontosabb ismérvét, mert a motivációs tréningek mind egy kaptafára mennek, csak elhanyagolható különbségek vannak köztük és ezek a pontok elengedhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy motivációs tréner legyen valaki. Nem mellesleg ezen pontok segíthetnek írásom és az egész jelenség megértésében azoknak is, akik nem jártasak a témában.

1. Megjelenés

A cél, hogy még mielőtt szólásra nyitná a száját a tréner, már a sikeresség áradjon a pórusaiból. És mire is gondol a kor embere a siker szó hallatán? Természetesen a pénz világában dolgozó üzletemberre. Mégpedig öltönyös üzletemberre. El kell felejteni a H&M-es és hasonló zakókat, minden egyes ruhadarab személyre szabott kell, hogy legyen, nem szabad sehol sem lógnia, igazi menedzser kinézet kell a trénernek. Drága karóra nem kötelező, de erősen ajánott!

2. Szegényből gazdag háttérsztori

A megjelenéséből már világosan látszik, hogy sikeres a tréner, de a sikerét közelebb kell hoznia a célközönséghez, átélhetőbbé kell tenni. Ezért fontos a háttértörténet, ahol a tréner elmeséli, hogy régen sikertelen volt (értsd: csóró), aztán pár szabályt követve elérte a sikert. A sikerre vágyó közönség rögtön meglátja önmagát a tréner siker előtti állapotában és karnyújtásnyira kerül hozzá a siker lehetősége, álmainak megvalósítása. A tréner története nem kell, hogy részletes legyen, de mindenképpen szemléletes. Az sem baj, ha különböző szereplések alkalmával ellentmondásba kerülnek a saját történetükkel (lásd Szabó Péter, aki hol hajléktalanból lett cégvezető, hol cégvezető volt már, amikor hajléktalan volt (tessék...?)), a közönség kilencven százaléka már úgyis benyalta az egészet. Hogy a pénzügyi siker mellett a magánélet sikerességét is demonstrálja a tréner, előadásai során rendszeresen felhívja családtagjait (feleségét, gyerekét stb.) a színpadra, hogy ott mutogassa őket közönségének.

3. Beszédkészség

Na azért nem kell itt Martin Luther King vagy Adolf Hitler szónoki képességeivel rendelkezni. Elég nem dadogni, nem hebegni-habogni, hanem egyszerűen, könnyen érthető mondatokkal, képekkel kommunikálni. Fontos továbbá az ismétlés, hogy bele legyen sulykolva a lényeg a közönség tagjaiba, illetve a túlzó kifejezések használata, úgy mint "hihetetlen", "óriási" stb.

4. Bármire képes vagy!

Elérkeztünk a trénerek által átadni kívánt "tudásig". Első és legfontosabb, hogy bármire képes vagy! Mindenki, mindenre. Te vagy a saját sorsod kovácsa és ezt úgy kell érteni, hogy bármit, amit el tudsz képzelni és eléggé erősen akarsz, az valósággá fog válni! Ez a siker legfontosabb titka a trénerek tanítása szerint.

5. Pozitivitás mindenkor és mindenhol

A céltudatosság fenntartásához és a siker eléréséhez feltétlenül szükséges még a pozitivitás. A tréner nem csak annyit mond, hogy fedezzük fel a nem egyértelműen rossz helyzetekben is a lehetőséget, hanem hogy 0-24 pozitívnak kell lenni a sikerhez, a negatív hatásokat, negatív embereket pedig teljességgel elutasítani. Természetesen negatívak azok az emberek is, akik azt mondják, hogy valaki nem képes valamire. Nem realisták, nem azt mondják, hogy ehhez épp nincs tehetséged, pedig kéne, hanem csak le akarnak húzni a sikerhez vezető létrán. Nem építő kritikát fogalmaznak meg, segítenek neked, hanem rosszakarók, mert tehetség sehova nem kell, csak és kizárólag elszántság!

(+1. Urambátyámsógorság 

Ezt a kiegészítő pontot csak így zárójelben teszem hozzá, ugyanis nem feltétlenül szükséges a trénernek, viszont jócskán hozzásegíti az ismertség, népszerűség eléréséhez. Már híres trénerekre hivatkozni, előadásra meghívni őket, ajánlást íratni velük az új könyvekhez rendkívül jó marketingfogás. Hasonlóan célravezető és bevett szokás a gazdag üzletemberekre való hivatkozás, velük való bratyizás is.)

Mint említettem, ez az öt (plusz egy) pont segít a jelenség megértésében a témában tájékozatlanabbaknak is és írásom során rendre elő fognak bukkanni, úgyhogy érdemes őket észben tartni!

Most, hogy definiáltuk a trénert, érdemes pár szót ejteni a közönségről, tehát azokról, akik elmennek meghallgatni a tréner előadását, hogy megtanulják a siker receptjét - és akik a részvételért szinte kivétel nélkül jelentős összegeket fizetnek ki nekik. A közönség összetételét kizárólag személyes megfigyelések alapján állapítottam meg, hivatalos statisztikákhoz sajnos nincs hozzáférésem, velószínűleg nem is léteznek. Az első csoport tagjai vannak relatíve kevesebben, ők a középkorú, illetve kicsit idősebb férfiak és nők, akik úgy gondolják, hogy nem érték el életükben azt, amit akartak. Gyakran segéd-, illetve szakmunkát végeznek, sokszor elváltak és úgy érzik, hogy életük "kisiklott", sikeresek akarnak lenni végre. A második csoport tagjai -ők vannak többen- fiatal és középkorú férfiak (ritkábban nők), akik vállalkozni szeretnének. Be akarnak lépni a pénz világába, viszont tudják, hogy ez egy olyan világ, ahol keményen küzdeni kell az érvényesülésért, ahol ember embernek farkasa. Gyakran nincs meg a megfelelő képesítésük egy vállalkozás irányításához, illetve nincs elég önbizalmuk álmaik megvalósításához, ezért örömmel kifizetik az előadás árát és cserébe a tréner jól kigyúrja az egójukat, hogy aztán magabiztosan belevághassanak hőn áhított vállalkozásukba.

A résztvevők már megvannak: a tréner és a sikerre szomjúzó közönség. Na de mi történik a résztvevők között? A tréner, illetve a tréning elemeit pontjainkban már leírtuk nagy vonalakban és a részletekbe nem is érdemes belemenni. Amit viszont igazán fontos megérteni, az az, hogy mi is történik a tréningen valójában, mit csinál a tréner, amiért a pénzét kapja. Világos, hogy a közönség tagjainak önbizalmát növeli, egóját pumpálja a siker elérése érdekében. Nem véletlenül beszélek sokszor motivációs trénerek helyett egótrénerekről, ők ugyanis kizárólag az ember egójával foglalkoznak. Az egó, az egó elszántsága az, amire szükség van a gazdasági siker eléréséhez. Hogy  elsősorban gazdasági sikerről beszélünk, az remélem már mindenki számára világossá vált. 

A pénz világának fellendülésével a huszadik század második felében megjelent a menedzsertípus. Ő a tökéletes üzletember archetípusa: hideg, számító és persze vérprofi. Az üzleti élet az a terület, ahol habár előnyt jelent a tehetség és a képzettség, jelentős sikereket lehet elérni szinte kizárólag elszántsággal és minél nagyobb gátlástalansággal. A cégeknek, mint a kapitalizmus alappilléreinek nincsen lelkiismeretük, kizárólag profitorientáltak. A cégekkel ellenben az egyéneknek van lelkiismeretük. Legalábbis legtöbbjüknek, ugyanis léteznek olyan emberek, akikből ez hiányzik: őket pszichopatáknak hívjuk. Az orvostudomány is így hívja őket és mára kellően fejlett ez a tudomány ahhoz, hogy definiálja, sőt mérésekkel ki is szűrje őket.

Hogyan definiálja a tudomány a pszichopatákat? Elég felcsapnunk a Wikipédiát és máris megtudhatjuk, hogy a pszichopata három ismérve az, hogy nem szeret, nem szorong és nem tanul. A tudomány a jelenséget antiszociális személyiségzavarnak nevezi és két csoportot különít el ezen belül: a szociopatákat és a pszichopatákat. A szociopatákkal születésileg nincsen semmilyen probléma, ők életük során, szociális körülményeik és az őket ért traumák hatására válnak azzá, amik. Velük ellenben a pszichopatáknál már születésileg hiányzik valami, ami a többségnél megvan. Nincsen lelkiismeretük. Nem képesek együttérzésre, felsőbbrendűnek tekintik magukat a többiekkel szemben, egyfajta korlátok nélküli istennek képzelik magukat. Úgy gondolják bármit megtehetnek, nincs meg bennük az a lelkiismeret, amely visszatartaná őket. A lelkiismeretnek nevezett spirituális fogalomra az orvostudmánynak már van egyfajta tudományos magyarázata is: vannak az agyunkban úgynevezett tükörneuronok, amelyek képessé tesznek minket például az együttérzésre. Nos, a pszichopatáknál ezek a tükörneuronok hiányoznak. Persze nem tehetnek róla, hogy is tehetnének róla, amikor így születtek, viszont társadalmi veszélyüket ez nem csökkenti. A pszichopaták legfőbb motivációja a hatalom, illetve annak megszerzése. Ők istenek, nekik ez kijár. A pszichopata pszichopátiás működése szembetűnő például a párkapcsolatok terén. A másik felett való uralkodásra, a folyamatos játszmákra és a hazugságok újabb, hajmeresztő hazugságokkal való leplezésére megvan az igényük és a képességük is. Lelkiismeret/tükörneuronok híján a pszichopaták általában igencsak intelligensek, át tudják látni a cselekedeteikből adódó lehetséges kimenetelek sokaságát és kiválasztani a számukra megfelelőt. Hideg, számító emberek. (Itt fontos azért megjegyezni, hogy az, aki pszichopátiás működést tanúsít, nem feltétlenül pszichopata. Lehet, hogy csak van egy pszichopátiás hajlama, esetleg tanulta a pszichopátiát. Ilyen esetben érdemes mély önvizsgálatot tartani és foglalkozni a lélekkel, a lélek és az egó kapcsolatával akár, amint felismerte effajta működését az egyén.) Ez a hideg számítás rendkívül alkalmassá teszi a pszichopatákat a bizonyos pályákon való siker eléréséhez. Ezeken a pályákon ráadásul teljesülhet leghőbb vágyuk is, az uralkodás mások felett. A két legjellemzőbb terület, ahol a pszichopaták hatalmas sikereket érhetnek el, a pénzügy és a politika. A gátlástalanság és lelkiismeret nélküliség ezeken a pályákon mára a siker biztosítéka lett.

Ezen a ponton érdemes visszakapcsolódni az egótrénerekhez. A gátlástalanság és a lelkiismeret nélküliség most a gazdasági siker biztosítéka és a trénerek pontosan ezt tanítják, ezt adják át a közönségüknek, akik erre a sikerre éheznek. Pszichopátiás működést tanítanak, amellyel ők elérték a sikert (legalábbis állításuk szerint) és te is elérheted! Kezelésbe veszik az egódat és addig sulykolják beléd az céltudatosságot, a törtetést, az énközpontúságot,  amíg képes nem leszel a lelkiismereted elnyomására és a gazdasági siker elérésére. Csakhogy ezzel a társadalmi veszélyen kívül az egyénre is veszélyek leselkednek. A trénerek tagadják a tehetséget és meg tudják győzni a szakmunkást, hogy elegendő kitartással igenis lehet üzletember vagy bármi más. Nincs adatom arról, hogy hány szobafestő mondott fel a siker reményében és került az utcára utána, de ez bizony könnyen megtörténhet.

Az egótréner átadja a személyiségét, pszichopátiás működését a közönségének. A közönség a sikerért (már ha eléri) a lelkével és a személyiségével fizet. A hallgató ezt nem realizálja, már elveszett a siker ígérete és a rengeteg pozitivitás között. Tehát akkor gonosz emberek a motivációs trénerek? Mind pszichopaták? Nem, nem feltétlenül. Sokat gondolkoztam azon, hogy vajon ezt a sok süket szöveget elhiszik-e az előadók. Arra jutottam, hogy valószínűleg jelentős részük hisz ebben a "tanításban" és amellett, hogy piszkosul gazdagok lesznek a trénerkedésből, valóban segíteni akarnak az embereknek. Na ja, a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve. Nem tudom elképzelni, hogy ennyire meggyőzően, ennyire átszellemülten hogy lehet beszélni valamiről, amiről az ember tudja, hogy káros, veszélyes szélhámosság.

A trénerek hitelessége mellett még az a kérdés foglalkoztatott, hogy vajon honnan indulhatott ez az egész jelenség. Egy hete a Sznobjektív című műsort néztem a televízióban, ahol a tíz legnagyobb kulturális szélhámosságról volt szó. A motivációs trénerkedés előkelő helyen végzett ezen a listán és megtudtam, hogy a motivációs tréningek, tréningkazetták először a kilencvenes évek elején érkeztek Magyarországra az Amway nevű MLM céggel. Az MLM, azaz multi-level marketing, egy olyan értékesítési modell, ahol az értékesítést nem maga a cég végzi, hanem a cég által megbízott emberek az ismerősi körükön keresztül. Arra még én magam is emlékszem, hogy a kilencvenes évek  második felében mindenkinek volt olyan ismerőse, aki különböző illatszereket akart rásózni barátaira, családtagjaira, mert MLM értékesítő volt. Az Amway is ebben utazott főleg szépségipari termékek értékesítésével. Az értékesítőknek átadtak egy bizonyos techinkát: motivációs tréningeket hallgattak végig, majd a végén előkerült a termék és a hosszú önbizalompumpa után közölték, hogy te igenis érsz annyit, hogy ezt megengedd magadnak. A motivációs tréning tehát egy marketing eszköz volt a termék eladásához, majd levált a termékről, a tréner már saját magát, saját "személyiségét", saját pszichopátiás működését adja el az erre vevő sikerre áhítóknak.

Valami viszont sántított még nekem az Amway-sztori után. Úgy éreztem, hogy habár igaz a történet, nem ez az egész motivációs trénerkedés forrása. Világos, hogy Kálvin és később Nietzsche is tökéletesen megágyazott az egész jelenségnek, de kell, hogy legyen egy direktebb forrása ennek az egésznek. Nekiálltam keresgélni az interneten és hamar rátaláltam egy egészen friss, még most is csak egy hetes bejegyzésre a Gizmodo Paleofuture című blogján. A cikk írója, Matt Novak kisebb-nagyobb kihagyásokkal két évet áldozott életéből arra, hogy hiteles képet kapjon Napoleon Hillről, "minden idők legnagyobb önfejlesztő szélhámosáról". Igen, Napoleon Hill szerepel írásom elején a képen és ő az egész motivációs trénerkedés atyja. Életének és munkásságának hiteles bemutatása nem kevés energiát és utánajárást igényelt Novaktól, ugyanis Hill több, mint százharminc éve született és már majdnem fél évszázada halott, hivatalos önéletrajza megbízhatatlan és személyes feljegyzéseibe az általa létrehozott Napoleon Hill Alapítvány senkinek nem enged betekintést. A szerző rendelkezésére álló forrásokat a hivatalos önéletrajz ellentmondásai és korabeli újságcikkek garmadája képezték szerte az Egyesült Államokból. A következő sorokban Hill életét tolmácsolom Matt Novak kutatásai alapján, amely segít átfogóbb képet adni a motivációs trénerkedés eredetéről és működéséről. A teljesség igénye nélkül tolmácsolok, ugyanis Novak cikkje igencsak terjedelmes, próbálom kiemelni a témához kapcsolódóan legfontosabb mozzanatokat Hill életéből. Ettől függetlenül az érdeklődők számára ajánlom a fentebb hivatkozott cikk elolvasását a terjedelme ellenére is, izgalmas olvasmánynak sem utolsó. A motivációs trénerek atyjának élete ugyanis kétségkívül lenyűgöző volt. Egyrészt lenyűgözően mozgalmas, másrészt pedig lenyűgözően sok hazugság fért bele.

Oliver Napoleon Hill 1883-ban született Virginiában egy bejegyzetlen fogorvos és alkalmi szeszfőző gyermekeként. Tizenkét éves korában apja új feleségétől írógépet kapott ajándékba, majd kis hetilapoknak írt az államban. Stílusa csiszolatlan volt, de történetei színesek. Ha nem volt sok hír, akkor publikált történeteit saját maga találta ki. Sosem lehet elég korán kezdeni, mondják...

Ötször házasodott életében, első két házasságáról nem sokat tudni azon kívül, hogy sosem volt túlságosan családközpontú. És ez erős eufemizmus: volt, hogy elrabolta gyermekét, volt hogy a feleségét fényes nappal megfenyegette az utcán, hogy főbe lövi és mellesleg egész életében előszeretettel látogatott prostituáltakat, házasság közben is. Házastársait csak ott fogom részletesebben említeni, ahol szervesen kapcsolódnak pályafutásához.

A gimnázium elvégzése után egy Rufus Ayres nevű szénmágnásnak dolgozott, innen származik a hivatalos életrajz egyik története a sok közül, amelyek Hill megbízhatóságát, szavahihetőségét és becsületességét kívánják reklámozni. Történt egyszer, hogy Ayres egyik bankjának pénztárosa részegen nyitva hagyta a bankot, átment egy közeli hotelba, elejtett egy pisztolyt, ami elsült és megölt egy fekete londínert. Hill értesült az incidensről és a nyitott bankba rohant, megszámolta a pénzt és egy cent sem hiányzott belőle. Kiadatlan önéletrajzában Hill azt írja, hogy könnyen eltulajdoníthatott volna tizenöt-húszezer dollárt is, de nem tette. Munkaadója becsületét díjazva előléptette egyik szénbányájának menedzserévé. A New York Times szerint Hill igazából az incidenst próbálta eltussolni azzal, hogy a halottkémet biztosította a haláleset baleset jellegéről és kifizette a londíner temetését. Hill ekkor tizenkilenc éves volt.

Egy évvel később megházasodott, elhagyta családját és Alabamába utazott, hogy beszálljon a faiparba. Hamarosan letartóztatták csekkhamisításért, de hamar fel is mentették. Nagyobb visszhangot kapott viszont az, hogy faipari cége számára hitelre igényelt tíz- és húszezer dollár közötti értékben fát különböző államokból, majd ezeket Alabamában eladta a lehető leggyorsabban, szigorúan készpénzért és jócskán ár alatt. Amint az ellehetetlenített faipari cégektől Hill üzlettársához jutott a hír a csalásról, eladta Hillnek az összes részvényét és kiszállt a vállalkozásból. A csalásnak hamar híre ment az államban és Hill menekülőre fogta a dolgot.

1908 decemberére már Washingtonban volt, elhagyta első keresztnevét, az Olivert, már Napoleon Hillként mutatkozott be. Kitalált egy háttértörténetet magának,, amely szerint autószakértő, oktató és kivételes képességű kereskedő volt. A hivatalos életrajz szerint az 1908-as év igen jelentős volt Hill számára, ugyanis ekkor találkozott a milliomos Andrew Carnegievel, annak hatvannégy szobás villájában New Yorkban. Itt fedte fel neki a "siker alapelveit", a "mesterelme szövetséget" és a végső titkokat a gazdasági sikerhez. Hill bevallása szerint Carnegie később bemutatta őt számos befolyásos üzletembernek, hogy interjút készíthessen velük. Állítása szerint olyan emberekkel találkozott, mint Thomas Edison, Henry Ford és Alexander Graham Bell. Hill saját írásain kívül semmiféle bizonyíték nem létezik arról, hogy egyáltalán találkozott volna Carnegievel életében.

A valóságban 1908 igen feszült év volt Hill életében. Elvált feleségétől, Washingtonban bujkált azok elől, akiknek tartozott és itt belépett a washingtoni autóklubba. A következő évben megalapította a washingtoni autós főiskolát, amelyet újságokban reklámozott, ahol azt ígérte, hogy a hat hetes képzés során elegendő szakértelmet lehet kapni az autók összeszerelése terén ahhoz, hogy a virágzó autógyártásban akár kétszáz dollárt keressen az ember hetente. Persze ez a vállalkozás sem volt hátsó szándékoktól mentes és amint erre rájöttek üzleti partnerei, ki is szálltak a fősikola vezetéséből. A fősikola valódi célja az volt, hogy Hill szerződést kötött egy autógyártó céggel, ahova elküldte diákjait, hogy tanulás címszó alatt ingyen szereljenek össze gépkocsikat. A diákok természetesen fizettek Hillnek az "oktatásért". Az autógyártó cég nemsokára becsődölt a hozzá nem értő munkaerő miatt és az átvert diákok is perelni akartak. Hill ennek ellenére folytatta a fősikolát, csak már nem az autók összeszerelését "tanította", hanem az értékesítésüket. Már 1912-ben írt a Motor World nevű magazin a főiskoláról, mint átverésről, többek között arról is, hogy a felvételiző diákokkal kitöltetett kérdőívek egyértelműen azt voltak hivatottak kideríteni, hogy az illetőnek mennyi pénze van. A főiskola mostantól sales ügynököket képzett, akiknek munkahelyet biztosítottak egy autógyártó cégnél. Minden egyes eladott gépkocsi után négyszáz dollár jutalékot kaptak és további x összeget azok után, akiket beszerveztek az üzletbe. Hoppá, hoppá! MLM piramisjáték a huszadik század elején, egyenesen Napoleon Hilltől!

Időközben Hill újraházasodott, egy gazdag családból származó fiatal lányt vett el, akinek családjától a banki kölcsönök mellett még négyezer dollárt kapott, viszont a fősikola így is befuccsolt. A lány családjához költöztek, de Napoleon szinte azonnal útnak indult, most Chicagoba, ahol névjegykártyákat nyomatott magának, mint ügyvéd. Feltehetően jogi tanácsokat osztogatott képesítés és liszensz nélkül, de ez nem bizonyított. Ezután következett egy felvásárolt cukorkabolt két üzlettárssal, akik hamarosan ki is túrták Hillt a bizniszből. A sértett később azt állította, hogy pert is nyert ellenük öt évvel később, de erről semmilyen feljegyzés nem áll rendelkezésünkre. Mindenestere ezután az iskolák alapításában látta a jövőt (azaz a pénzt és a csalás lehetőségeit), meg is alapította a George Washington Intézetet, valószínűleg felesége családjának pénzéből. Hamarosan ebben az iskolában is rájöttek a diákok a csalásra, egyikük vádjára Hill úgy válaszolt, hogy az amerikai-német gyereket feljelentette az FBI-nál "gyanús tevékenységek" miatt. A diákot letartóztatták az első világháború idejére, 1918-ben viszont ismét felfigyeltek a George Washington Intézetre. Egy magazin felfedte, hogy az iskola nem is oktatási céllal jött létre, hanem Hill a körülbelül ezerkétszáz dollárt érő intézményt felbecsülte százezerre, felosztotta tízezer részvényre, ebből ötvenegy százalékot megtartott magának, a többit pedig darabonként tíz dollárért árulta diákjainak. A törvény keze végül elért Hillhez, aki ráadásul időközben felállított egy First National Trust Association nevű céget is, ahonnan leveleket küldött iskolája diákjainak, hogy vegyenek fel hitelt öt százalékos kamatra a cégtől, hogy abból finanszírozzák tanulmányaikat. Hill megígérte, hogy feladja magát, mégis sértetlenül tudott kivergődni az ügyből, ugyanis négy nappal később kétezer dollárral elhessegette a törvény kezét.

A hivatalos életrajz persze egészen másként tálalja ezt az időszakot, amikor Hill pofátlan csalást halmozott pofátlan csalásra az iskolája körül. Az életrajz Hill saját "visszaemlékezeseire", történeteire épít, melyek szerint személyesen Woodrow Wilson kereste fel őt a háború végén! Ráadásul Hill a Fehér Házban ült Wilsonnal, amikor az kézhez kapta a németek megadási üzenetetét. Sőt, Wilson tanácsot is kért Hilltől a fegyverszünet feltételeinek kiegészítésére! Hihetetlen sztori, ugye? És persze Hill, az igaz patrióta, nem fogadott el fizetést szolgálataiért, csak azt a bizonyos jelképes évi egy dollárt. Micsoda becsületes hazafi! Igen ám, csakhogy akkoriban volt Hillnek egy saját magazinja és később az Alapítvány kiadta a magazin bizonyos részleteit, ahol egy cikkében Hill leírta, hogy mivel foglalatoskodott valójában a fegyverszünet napján: örült, mint mindenki és leült cikket írni az írógépe elé. Roppantul kínos, hogy az Alapítvány dolgozói, az életmű gondozói annyira elvakult Hill-hívők, hogy elhiszik minden szavát és emiatt még az ellentmondásos publikációkat sem veszik észre. Az ő elvakult figyelmetlenségük és az életmű inkonzisztenciája nélkül viszont Matt Novak írása sem lehetne ilyen részletes, szóval akiket érdekel az igazság, azok most kivételesen jól jártak a Hill-szekta elvakultságával.

Hill magazinja első ránézésre üzletemberek inspirálására épült, valójában viszont egy olajcéget reklámozott, amely éppen befektetőket keresett. A hatóságok rá is koppintottak Hill fejére, de ismét nem tudták lecsukni. Ezidőben egyébként nem csak egy, hanem rengeteg magazinja volt Hillnek, amelyben különböző cégeket reklámozott hazugságokkal különböző álneveken. Ekkoriban találta ki Aranyszabályát is és egyik magazinjának olvasói rendszeresen megszavazhatták azokat a sikeres embereket, akik szerintük legjobban alkalmazták a szabályt. Ez volt Hill módszere arra, hogy közel kerüljön híres emberekhez: értesítette őket, hogy nyertek egy díjat, amelyet át szeretne adni nekik. Párhuzamosan futott a díjátadósdival egy jótékonysági gyűjtés is, a befolyt összeget egy ohiói börtön lakóinak szánta elvileg Hill, hogy tanulhassanak, de persze mind az ő és partnerei zsebébe ment. 1923-ban kiderült a csalás, úgyhogy Hill elfutott a törvény elől egy másik államba, ahol eltervezte, hogyan mossa magát tisztára. Aztán visszatért Ohióba és rákente az egészet a börtön káplánjára.

Vissza a díjakhoz. Akármennyire próbálkozott Hil a díjátadósdival, egyedül Edisonnal sikerült találkoznia. Sikerült is készíteni egy rémesen kínos közös képet, aztán Edison nem sokkal később visszaadta a díjat. És hogy miért nincsen bizonyíték Hill saját írásain kívül arra, hogy rengeteg híres emberrel találkozott? Természetesen erre is van válasz a hivatalos életrajzban: az összes aláírt fotó, a rengeteg levél Wilsontól, Fordtól és a többiektől megsemmisült egy tűzeset során! Milyen szomorú. A húszas évek második felében Hill összebarátkozott pár Ku-Klux-Klánossal (nem mintha rasszista lett volna, csak érdekei épp arra húzták), madjnem megölték és teljesen le volt égve. 1929-ben megírta A siker titka című könyvét sé talált is hozzá kiadót. Talán élete első törvényes dollárjait kereste meg ekkor. Becsületes dollároknak azért semmi esetre nem nevezhetőek, ugyanis csak meglovagolta az akkor népszerű Új Gondolat filozófiai irányzatot, amely azt vallotta, hogy kizárólag a gondolatainkkal meg tudjuk változtatni a körülöttünk lévő materiális világot (a gondolat és az akarat ereje, ismerős, nemde?). Hill ehhez annyit tett hozzá, hogy ezt a képességet arra lehet felhasználni, hogy piszkosul meggazdagodjon belőle az ember. Pont, mint korunk motivációs trénerei. Szóval Hill tényleg gazdag lett, hiába volt rosszul megírva a könyve, megvették az emberek, mert azt állította benne, hogy a siker titkát sikeres emberektől tudta meg.

Hill vett egy nagy villát, ahova beköltözött családjával, de jött a nagy gazdasági világválság és ismét szegény lett. Folytatta a különböző csalási sémák kieszelését, államról államra futott, mindenhol "ügyeskedett", egy ízben a filmiparba is beszállt, ahonnan csalás miatt szintén menekülnie kellett. Közben természetesen alapított pár magazint és "oktatási intézményt", ezek rendre csődbe mentek. Aztán 1933-ban jött a nagy fordulat! Személyesen Franklin Delano Roosevelt elnök kereste fel, hogy adjon ötleteket a New Dealhez - legalábbis ez áll a hivatalos életrajzban. Hill egészen odáig merészkedett, hogy azt állította, hogy Roosevelt híres mondása is tőle származik, mely szerint "az egyetlen dolog, amitől félnünk kell, az maga a félelem". Természetesen szolgálataiért ismételten csak a jelképes évi egy dollárt fogadta el a becsületes patrióta.

A még mindig vagyontalan Hilltől közben elvált a felesége, ő pedig előadásokat tartott ott, ahol tudott. Egy ilyen előadásán szedte össze következő feleségét, akivel negyvennyolc óra ismeretség után már házasok voltak. Az akkor ötvenhárom éves Napoleon emberére talált a huszonkilenc éves Rosa Leeben. Hill nekiállt Gondolkodj és gazdagodj című könyvének, viszont inkoherens gondolatait felesége illesztette össze érthető egésszé és stílust is ő injektált az írásba. Amint elkészült a mű, Hill régi kiadójánál próbálkozott. Az először nem akarta kiadni a könyvet, mert a világválság közepén, amikor még élelemre is alig tellett szerinte senki nem adott volna ki pénzt azért. Végül kiadta a könyvet és kellemesen csalódott. Az amerikaiak pontosan erre vágytak az összedőlt amerikai álom romjai között: reményre, hogy minden jobb lesz. Tehát Hill ismét gazdag lett, ám annyira elkezdtek költekezni feleségével -aki egyébként saját motivációs könyvén dolgozott Hogyan vonzzunk férfiakat és pénzt címmel-, hogy ismét pénzügyi problémák előtt álltak. Ekkor álltak össze egy furcsa, de ártalmatlan szektával, ahonnan ismételten csak hírnevet és pénzt próbáltak elszívni. Ezután elvált tőle a felesége és meglépett az ügyvédjével.

Hill újraházasodott, folytatta a könyvírást, viszont már nem állt mellette legutóbbi felesége, aki miatt sikeres lett előző könyve, így ismételten hazugságokkal kellett reklámoznia: azt állította, hogy Mahatma Gandhinak küldött egy dedikált példányt a megjelenéskor és annyira tetszett Gandhinak a könyv, hogy azt kérte tőle, terjesszék Indiában is. Persze ez sosem történt meg, de nem is kellett Hillnek, ugyanis hamarosan rendkívül népszerűvé váltak az "önfejlesztő" könyvek Amerikában és élete végéig meg tudot élni ezekből. Könyveit azóta újra és újra kiadja az általa létrehozott Napoleon Hill Alapítvány, folyamatos bevételeket hozva.

Így a történet végére minden szál egy helyen fut össze: Napoleon Hillnél, a motivációs trénerek ősatyjánál, a huszadik század egyik legnagyobb szélhámosánál, a gátlástalan marketinges hazugsággyárosnál. Multi-level marketing, történetek kitalálása végtelen mennyiségben és határokat nem ismerő pszichopátia. Az általa lefektetett alapok mentén működnek a motivációs trénerek napjainkban is: a gondolat ereje, a mindenkori pozitív hozzáállás, a híres és sikeres emberekre való ráakaszkodás, a reményre szomjazó emberek kifosztása mind eszköztárukhoz tartozik. Az Amway és a hozzá hasonló cégek ezzel a marketingrendszerrel terméket adtak el, de mára visszatért az egótréning az eredeti formájához, ahol a tréning maga a termék. A pszichopátia, a pszichopátiás működés lett vásárra bocsátva, pont úgy, mint Napoleon Hillnél a huszadik század elején.

Korunk trénerei valószínűleg hisznek abban, amit csinálnak, de a módszer kitalálója sosem hitt benne, csupán innen-onnan összelopott elemekből marketinges képességeivel árulta a pszichopátiát. Ha valaki eljutott idáig írásomban és úgy gondolja, hogy Napoleon Hill élettörténetével az volt a célom, hogy bebizonyítsam a trénerkedés hiteltelenségből adódó működésképtelenségét, az óriásit téved. Az élettörténet csak nagyszerűen összefoglal mindent, amit tudni kell erről a jelenségről és pont a működésképességét bizonyítja a hiteltelenség ellenére. Ahogyan Jézus Krisztus is képes megváltani az embert annak ellenére, hogy lehet nem is létezett, úgy a motivációs tréner is teljességgel képes tevékenysége érvénytelen eredetének ellenére az emberi lét megrontására.