Az Országgyűlés igazságügyi bizottsága nem volt hajlandó napirendre venni az Orbán Viktor által októberben benyújtott alaptörvény-módosítás Jobbik által kiegészített verzióját. Ennek ellenére Vona Gábor politikai háborúja nem ért véget, csak újabb szakaszba lépett, teljesen új frontokkal.

Amint azt októberben a Vona-féle ultimátum kapcsán megírtam, a Jobbik néppártosodik és a Nemzeti Együttműködés Rendszere, illetve a kormánypárti korrupció mocsara rendkívül jól megágyaz ennek a folyamatnak. Habár lehet, hogy ez csak politikai eszköz a néppártosodáshoz, de a Fidesz ellen irányuló folyamatos, érdemi támadások a Parlamentben és azon kívül tagadhatatlanul valódi ellenzéki törekvéseknek minősülnek. Olyan ellenzéki törekvéseknek, amilyenekkel a máig szilánkokra tört baloldal sosem tudott előállni az új Fidesz-kormány alatt, pedig ha valamikor szükség lenne ilyenekre, akkor az az idő most van.

Azt is megírtam továbbá, hogy a Fidesz számára nincs jelentősége annak, hogy mi történik az Országgyűlésben, ugyanis egy adott ügy kimenetelétől függetlenül azt kommunikálnak a kormányközeli sajtón keresztül, amit csak akarnak. Médiaerőforrásaiknak ütőerejét már számtalanszor tapasztalhattuk, legnyilvánvalóbban, legkézzelfoghatóbban az érvénytelen kvótanépszavazás elsöprő sikerként való beállításakor. Ebből következik, hogy a Jobbik néppártosodásának sikere vagy bukása sem elsősorban a parlamenti tevékenységükön fog múlni.

Tekintsük át, hogy mi történt a Jobbik és a Fidesz-KDNP között zajló háborúban az elmúlt szűk egy hónap folyamán.

Mi történt a Parlamentben? Vona Gábor októberben ultimátumot adott Orbán Viktornak: kétharmados többség híján kellenek az ő szavazataik is a miniszterelnök alaptörvény-módosításának elfogadásához, viszont ezeket csak akkor kapják meg, ha a Fidesz megszünteti a letelepedési kötvények árusítását. Orbán zsarolásnak nevezte a pártelnök lépését és kijelentette, hogy nem hagyják magukat. Vona Gábor pedig természetesen hazaáruló, ugyanis a magyar nép döntött, a módosításra a miniszterelnök felhatalmazást kapott a magyaroktól az "elsöprő sikerű" népszavazás során. Rögtön ezután kezdődött a még nagyobb mellébeszélés, hogy már egy ideje azt mutatják a számok, hogy nem hoznak elég nyereséget az árusított kötvények, itt az ideje megszünteni azokat - de ezt nyilvánvalóan nem a Jobbik nyomására fogják tenni. Ezt bizonyítandó, nem is szüntették meg a kötvényeket a szavazás napjáig, Vonáék pedig ígéretükhöz híven nem engedték át a javaslatot, sőt, visszaütötték a hazaáruló labdát egy molinó feltartásával a voksolás alatt. A hazaárulózás folytatódott a kormány részéről is, viszont Vona ismételten nagyot húzott: benyújtotta Orbán alaptörvény-módosítását egyetlen mondattal kiegészítve, amely jogtalanná tenné a letelepedési kötvények árusítását. Ennek kapcsán már igazán nehéz lett volna lehazaárulózni a Jobbikot, lévén a benyújtott dokumentum szinte teljesen megegyezik a Fidesz-KDNP korábbi kezdeményezésével. Orbán továbbra sem engedett. Nem hogy leszavazták a módosítást az Országgyűlésben, hanem sosem került sor a szavazásra, az igazságügyi bizottság ugyanis nem engedélyezte. 

Mi történt a Parlamenten kívül? A kormányközeli média gépezete már azonnal beindult. A folyamatos hazaárulózás mellett mindenáron meg kellett próbálni összekötni a néppártosodási folyamat kozepén álló Jobbikot szélsőjobboldali, félkatonai szervezetekkel, erre remek alkalom is kínálkozott a bőnyi rendőrgyilkosság kapcsán. A Jobbik-féle alaptörvény-módosítás után ez úgy tűnik már nem volt elég a kormánypártnak: elkezdtek buzizni. Terry Black, a Fidesz öklének szerepében felszólította Vonát a coming-outra. Várható volt, hogy ez a lépés sokakban visszatetszést fog kelteni, Fidesz-szimpatizánsokban is, na nem azért, mert a szexuális orientáció mindenkinek a magánügye, hanem mert jobboldali buzizott le aljasan egy szintén jobboldali nembuzit. Az ő kedélyeiknek lenyugtatása érdekében érkezett is fentről az üzenet Bayer Zsoltnak, a nagy jobboldali "véleményvezérnek", hogy írja meg élete első cikkét, amelyben kritizálja a kormány egy lépését. Ha nem ismerném a publicistát, illetve a jelen szituációt, még azt akár azt is hihetném a kormányfői ánuszban állandó lakhelyen tartózkodó harci kutyáról, hogy egy derék, becsületes jobber, igazi korrekt csávó.

Térjünk vissza arra, hogy Orbán Viktor sosem enged a negyvennyolcból (vagy inkább a kilencvennyolcból?) a Parlamentben. Vajon miért van ez? Szinte semmit nem vesztene tényleges politikai hatalmából, ha átengedné a Jobbik javaslatát, akkor mégis miért éri meg neki kötni az ebet a karóhoz és utána irgalmatlanul nagy médiaerőket mozgósítani, hogy eltussolja az egészet, illetve bemocskolja ellenfelét? Ezt egyszerűen Orbán Viktor pszichopátiájának és egoizmusának számlájára írni naivság lenne. A válasz egyik fele az, hogy ez egy nyilvánvaló üzenet a Jobbiknak és a baloldali ellenzéknek: "az erősebb kutya baszik", most mi vagyunk azok, ti meg tudjátok a helyeteket, csupán biodíszlet vagytok az Országházban, ahol csak mi ugathatunk. A válasz másik fele a politikai szekták működési mechanizmusában keresendő. A szektákra jellemző vallásos buzgalommal való imádat csakis akkor lehet megingathatatlan hit, ha az imádat tárgyát képező személy/párt maga is megingathatatlan, komprumisszokat nem tűr, sosem alkuszik. A szekták pszichéjének mélyén tökéletesen letisztult formájában érhető tetten a velünk élő Kádár-korszak.

Most, a Jobbik módosítási javaslata után azonban már nem volt opció a Fidesz számára a nyílt küzdelem a Parlamentben. Akkor be kellett volna kerüljön a köztelevízió híradójába is, az pedig roppantul kellemetlen lenne számukra, ha kiderülne, hogy lényegében a miniszterelnök javaslata lett elutasítva saját maga által. Akkor sokan megkérdőjelezték volna, hogy vajon Vona valóban hazaáruló-e, ahogy a Kedves Vezető mondja. Így nem is került az Országgyűlés elé a módosítás. Na de még ez sem elég, ugyanis Vona Gábor azt rebesgette, hogy ha végül nem lesz semmi a módosításából, akkor az utcára hívja a magyarokat és egy ilyen tüntetésre lényegesen többen mennének el, mint Juhász Péter korrupcióellenes rendezvényére. Továbbá ezt már nem igazán lehetne elintézni annyival a kormánypártiaknak, hogy "már megint hazudnak a mocskos libsik".

Sakk. Felkészül Magyarország miniszterelnöke.

Felkészül és előkészít. Orbán Viktor ismét felcsapja Kádár János kézikönyvét. Elő kell készíteni a népet, nem elég, hogy a kormányközeli médiában egy szó sem esik a Jobbik módosítási javaslatáról, helyette kell valami más. Valami, amivel hat éve már egy egész választást nyertek. Valami, amire mindig szüksége van Kádár népének. 2010-ben rezsicsökkentés, most pedig nyugdíjemelés formájában táltalta Orbán Viktor a kádári krumplilevest. Mert a krumplileves mindig kell. Nem elég a 0,9 százalékos nyugdíjemelés, a Vona-Orbán politikai háború Fidesz számára legnehezebbnek ígérkező csatájának küszöbén szükség van az 1,6 százalékra. Megjön a krumplileves, amelyre mindig áhítozik a nép. Lesz Lehel hűtőszekrény, lesz balatoni nyaralás. A tüntetők meg vonulhatnak a város széltében és hosszában, a szavazóbázis meg lett vásárolva, a csirkefarhát nyammogása közben pedig már nem is nézik a híradót. Már megvan ami kell nekik, a krumplileves feletti örömtánchoz pedig sokkal jobban passzol a Dáridó Lajcsival a másik csatornán.

Sakk. Felkészül Vona Gábor.