Nem Soros Györgyért tüntetünk szerdán. A civiltörvény ellen tüntetünk, amelyet éppen Soros György apropóján hozott meg Magyarország kormánya. A demonstráció azonban jóval többről fog szólni ennél: civilekről, oktatási szabadságról, CEU-ról – és egyáltalán arról, hogy a hét közepén hányan hajlandóak idejüket áldozni arra, hogy felemeljék a hangjukat egy élhetőbb ország reményében.

Nem szívlelem Soros Györgyöt. A nyolcvanhat éves tőzsdecápa filantróp tevékenységét tudom üdvözölni, moralizálásai viszont már teljesen súlytalanok számomra. Soros szívese osztogat tanácsokat országoknak, hoz erkölcsi ítéletet háromszáz millió fős társadalmakról, miközben számára a morál mindig csak legfeljebb a második helyen állhatott a profit mögött. A klasszikus self-made man ellentmondásos figura: pacifistának vallja magát, de azért beszáll a taposóakna-bizniszbe, mert attól effektíve nem készül több akna. Rögtön utána már a tőzsde amorális természetéről beszél, arról, hogy a pénzpiac egy olyan hely, ahol érzelmek birtokában nem lehet labdába rúgni. Hogy lehetne ezek után Soros György erkölcsi ítélete hiteles számomra? A moralitás nem egy villanykapcsoló, amit le lehet kapcsolni, amikor a Wall Streeten vagyok, hogy majd a tőzsdezárás után újra felkapcsoljam és ismét erkölcsös legyek. A huszonöt milliárd dolláros vagyonú, legendás befektető egyébként sokszor még az amorális pénzügyi grund szabályait sem tartja be, legyen szó az angol font 1992-es bedöntéséről vagy az OTP kilenc évvel ezelőtti megtámadásáról. Nem hiszek a tündérmesékben. Nem hiszem, hogy a lassan kilencven éves holokauszttúlélő azért mondott nemet az erkölcsre több, mint fél évszázados tőzsdei tevékenysége során, hogy aztán a világ egyik leggazdagabb embereként megválthassa az emberiséget. Soros Györgynek megvan a vagyona és a rátermettsége ahhoz, hogy befolyásolni tudja a politikát és a gazdaságot az általa elképzelt világ reményében

– a mi szerencsénk pedig az, hogy az ő víziója legtöbbször egybeesik a saját, demokratikus igényeinkkel.

Demokratikus igényünk például az, hogy ne lehessen szűk két hét leforgása alatt olyan törvényt létrehozni, amely Magyarország egyik legszínvonalasabb egyetemének ellehetetlenítését szolgálja. Demokratikus igényünk például az, hogy pártpolitikai érdekekből kifolyólag ne bélyegezzék meg civil szervezeteinket. Még akkor sem, ha azokat esetleg Soros György támogatja.

No de mit is jelent az, hogy egy szervezetet "Soros György támogat"? Úgy tűnik, legtöbbször azt, hogy az Open Society Foundations (OSF) anyagi segítséget nyújt civil szervezeteknek a céljuk eléréséhez. Tegyük fel a kérdést magunkban: Kivásárolt-e valaha az OSF egy szervezetet a saját álláspontjából? Nem. Az OSF olyan szervezeteket támogat, amelyek eredetileg is ugyanazokat a nézeteket képviselték, mint az OSF támogatás beáramlása után képviseltek.

Soros György és a közvetetten általa támogatott szervezetek között az egyetlen közös nevezőt a közös vízió jelenti.

Közös, közös, közös. A hangsúly erre a szóra kell, hogy helyeződjék. A terjengős, "sorosozós" bevezető is e célból íródott. Azért íródott, mert lehet objektív morális kritikát is megfogalmazni a milliárdos üzletemberről, nem csak azt vizionálni, hogy a fehér, keresztény Európa kínhalálát kívánja. Azt akarom bizonyítani, hogy miközben a kormány konkrét ellenségképet alkot Soros Györgyből, valójában lehet őt objektíve is megközelíteni. Morálisan lehet ítéletet mondani Sorosról, de eközben nem lehetetlen megőrizni az objektivitást is, és kiállni olyan ügyek mellett, amelyeket történetesen Soros is támogat.

Nem Soros Györgyöt támogatom, hanem azt támogatom, amit ő is támogat. Nem Soros Györgyöt, az amorális brókert támogatom, hanem történetesen azt az érdeket, amely jelenleg egybeesik az ő érdekeivel. A saját véleményünk külső narratívákhoz való igazítása számtalan veszélyt rejt magában, egyebek közt a jövőbeli, befolyásolatlan magánvélemények elvesztését is. Ne helyezzük el véleményünket a kormány narratívájának keretei között, amely szerint minden, ami Soros Györgyhöz kapcsolódik, rossz; és minden, ami ellene szól, az helyes. Az élet ennél bonyolultabb, a fekete és fehér helyett javarészt a szürke árnyalatai dominálnak.

Az illiberális demokrácia korában, amikor a demokratikus intézményeket napról napra építik le, holmi bábszínházat kreálva belőlük, pláne nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy csak olyan ügyek mellett állunk ki, amelyeket nem támogatnak számunkra alapvetően ellenszenves figurák. Soros Györggyel morális megközelítésből igencsak nehezen tudok közösséget vállalni, de szerencsére egy ügyért való kiálláshoz nem kell minden tüntetővel egyetértenem.

Ezt személyesen, először 2016. augusztus 18-án tapasztaltam, a budapesti Lengyel Nagykövetség előtt, ahol a médiaszabadságért tüntettünk. Nekem ez az első tüntetésem volt, akkor véglegesült bennem az a gondolat, amelyet tüntetésekben jártasabb barátom már korábban megosztott velem: nem fogok minden tüntetővel teljesen egyetérteni. A demonstráción volt ugyanis egy prideos-szivárványos zászlós bácsi, akit egyáltalán nem tudtam hova tenni. Magával a zászlóval semmi bajom, de mégis minek jön valaki ilyen zászlóval egy tüntetésre, ami a lengyel médiaszabadságért lett szervezve? Rendkívül bosszantott a dolog, mert úgy gondoltam, hogy ez az oda nem illő szimbolizálás végső soron a szektás véleménycsomagokat reklámozza: aki a sajtószabadságért tüntet, az a melegek, illetve egyéb szexuális kisebbségek jogaiért való küzdelmet is fontosnak tartja. Ez nem így kéne, hogy működjön. Még ha mind a két állásponttal is egyetértek, a prideos zászló akkor sem illik a tüntetés témájába, ez így, ilyen formában a szektás véleménycsomagok érvényességét hirdeti. Bosszantó volt számomra, de be kellett látnom: foghatott a bácsi prideos, de akár zimbabwei zászlót is, jelenlétével akkor is a lengyel médiaszabadság ügyét támogatta.

És pontosan ez az, ami fontos a szerdai tüntetéssel kapcsolatban. Nem az a lényeg, hogy tökéletesen egyetértsünk Soros Györggyel, ahogy az sem lényeges, hogy tökéletesen egyetértsünk a mellettünk demonstrálóval.

Szerdán nem Soros György érdekeiért, és nem a mellettem állók nézeteiért fogok tüntetni, hanem azokért az értékekért, amelyeket történetesen mindannyian fontosnak tartunk. 

Azért fogok tüntetni, mert Magyarország kormánya átlépett egy bizonyos határt. Azért fogok tüntetni, mert a köztársasági elnök már nem több, mint egy Marionett báb Orbán Viktor kezében. Azért fogok tüntetni, mert hiszek az oktatás, az egyetemek autonómiájában. Azért fogok tüntetni, mert az átlépett határt valahogy jelezni kell a kormány és a világ felé is. Azért fogok tüntetni, mert a vasárnapi tüntetők közül több, mint ezren maradtak az Oktogonon a hivatalos tüntetési időn kívül is és ez a jelen körülmények között példaértékű. Azért fogok tüntetni, mert a Fidesz által átlépett határ tüntetésért, vagy akár polgári engedetlenségért kiált. Azért fogok tüntetni, mert a civil szervezetek hivatalos megbélyegzése egy demokráciában elfogadhatatlan. Azért fogok tüntetni, mert elfogadhatatlannak tartom az alapvető szabadságjogok semmibe vételét. Azért fogok tüntetni, mert jobboldaliként SEM vagyok hajlandó elfogadni a polgárháborús állapotok gerjesztését. Azért fogok tüntetni, mert továbbra is az Európai Unióhoz kívánok tartozni. Azért fogok tüntetni, mert nem szeretnék Putyin Oroszországának fennhatósága alá tartozni. Azért fogok tüntetni, mert elegem van az ellenségképek kreálásából. Azért fogok tüntetni, mert nem vagyok hajlandó a kormánypárt háborús narratíváiban élni. Azért fogok tüntetni, mert továbbra is a hazámban, Magyarországon szeretnék élni.

És te miért jössz a tüntetésre (https://www.facebook.com/events/1178668815589658/)?

(Borítókép: origo.hu)