Bizonyos tekintetben

A politikailag kifejezetten mozgalmas, kvótanépszavazással és karaktergyilkosságokkal tűzdelt 2016-os év után az újév első hónapjának alapján ismét eseménydús esztendőre számíthatunk. Még véget sem ért a január, máris két új arc bukkant fel a politika színtéren: az Idős Demokraták Szervezete és a Momentum Mozgalom. Az előbbbiek egyelőre még nem álltak ki a nyilvánosság elé, az utóbbiak viszont már több, mint ötvenezer aláírást gyűjtöttek a NOlimpia néven futó kampányukhoz és egyáltalán nem kívánják titkolni azt a szándékukat, hogy párttá alakuljanak és induljanak a jövő évi választásokon.

A hosszú évek alatt bebetonozódott pártrendszer változásért kiált. A tavalyi évben elkezdődött Fidesz-Jobbik helycsere a jobboldalon is ezt tanusítja, de a teljesen új pártok megjelenéséről hiba lenne most, a "bemutatkozásuk" után okoskodni, ugyanis az új pártok alapítása ellen több érv is szólt, illetve szól továbbra is. Az ellenzék töredezettsége, a fékek és ellensúlyok módszeres eltávolításával létrehozott parlamenti színház aligha bíztat akárkit is a hazai politikába való belépésre. Mindezek ellenére vannak még olyan ügyek az országban, amelyekért nem csak érdemesnek lehet tartani a küzdelmet, de esély is létezhet a küzdelem sikerességére. Ennek szellemében alakult most két csoport, érdekes módon a korfa két ellentétes végéről szerveződve.

A tervek szerint január végén párttá alakuló Idős Demokraták Szervezete (IDSZ), mint neve is mutatja, időskorúakból áll és egyelőre pontosan annyit tudunk róluk, hogy az idősebb korosztály érdekeit kívánják képviselni. A lehetőség adott, a nyugdíjasok az a demográfiai csoport Magyarországon, akik a legmagasabb politikai aktivitást mutatják, megfelelő kommunikációval nem lehetetlen megszólalítani a kiábrándulófélben lévő, ezidáig párthű szavazókat, a különböző érdekek mentén fegyelmezetlenebbül voksolókat, illetve a politikailag tökéletesen reményvesztett otthonmaradókat sem. A politikai tényezővé válás nem mellesleg próbára is teheti a kormánypárt karaktergyilkossági ügyosztályának erőit: a nyugdíjasok tiszteletét fennen hangoztató Fidesz-KDNP számára minden bizonnyal kihívást jelentene a szintén nyugdíjasokból álló párt gyalázása. Az IDSZ programjára még néhány napot várnunk kell, az idős korosztály érdekeinek képviselete a nyugdíjak alsó és felső határának meghúzásától egészen a még több Erzsébet-utalvány ígéretéig terjedhet.

A demográfiai ellenpólusról érkező, túlnyomórészt huszonévesekből álló Momentum Mozgalom nem akart várni és egy kifejezetten sikeres premierrel léptek színre a meglehetősen underground szerveződési szakasz után. Kampányt szerveztek egy olyan ügyben, amelyben láttak lehetőséget a civil összefogásra és a NOlimpia keretében a bemutatkozás nagyszerűen sikerült, a megszerzett óriási médiafigyelmet kihasználva pedig már a hossztávú terveikről is tudtak nyilatkozni nagy vonalakban. A cél az elmúlt huszonhét év politikai kultúrájának felszámolása, a párbeszéd létrehozása és hirdetése, gyakorlatilag a rendszerváltás levezénylése a fejekben. Háromszáz oldalas programjuk egyelőre még nem került a nyilvánosság elé, viszont biztosítottak mindenkit a meglétéről, ugyanis például abszurdnak tartják azt, hogy a Fidesznek nem volt választási programja 2014-ben.

2016 viharos belpolitikája után az ember akarva-akaratlanul is a potenciállal rendelkező ellenzéki pártok esélyeit kezdi latolgatni. Tapasztaltuk már, hogy a kormány hogyan megy neki ezeknek a pártoknak, valószínűleg a Momentum Mozgalom tagjai is tisztában vannak a veszélyekkel, esetleg még forgatókönyvük is van a támadások visszaverésére. A Momentum megjelenésekor három fő kockázati tényezőt tartottam a legesélyesebbnek a szervezet jövőjében:

1. Összemosás a meglévő ellenzéki pártokkal

Mi is lenne a legkézenfekvőbb megoldás a jelenlegi pártrendszert legszívesebben egy az egyben a szemeteskosárba hajító párt hiteltelenítésére? Természetesen a hírbe (vagy álhírbe) hozásuk a már a pártrendszerben lévő csoportosulásokkal. Ilyen lépésekre nyilvánvalóan a kormány irányából lehet számítani, de eddig csupán egy nevetséges "tényfeltáró" cikket egy hazaárulózással meghintett SZDSZ-ezést sikerült felmutatniuk. A nevetséges tényfeltárás esetleg annyiban lehet tanulságos a mozgalom számára, hogy régi baloldaliaktól még egy golyóstollat sem szabad elfogadniuk. A kormány kreativitása végtelen, erőforrásai túlterhelhetetlenk, ilyen támadásra veszélyes akár a legkisebb okot is szolgáltatni. A kvótanépszavazásnál és Vona Gábor lebuzizásánál már láthattuk, hogy a Fidesz marketingesei csak akkor bukhatnak el küldetésükben, ha túltolják a kampányt és nevetségessé válnak. Most is ez történt, de semmi garancia nincs arra, hogy a jövőben sem fog sikerülni a médiatámadások finomhangolása. Szerencsére a mozgalom egyre több támogatót szerez és a jövőben még szükségből sem kell majd elfogadniuk felszereléseket régi szocialistáktól.

2. Karaktergyilkosságok

A karaktergyilkosságok eddig mindig a második offenzívát jelentették a Fidesz számára, ha az első nem volt elég nagy erejű. Az IDSZ-szel ellentétben a Momentum nincs semmilyen mértékben sem védve az ilyen támadások ellen, viszont az eddig mutatott "nincs vesztenivalónk" hozzáállásuk biztató, a kormány támadásaira eddig is pozitív visszajelzésként tekintettek, így tudják, hogy jó úton haladnak.

3. Hiteltelenítés az életkorral

Fideszes médiabirodalom ide vagy oda, a baloldallal való összemosásnál és a karaktergyilkosságoknál sokkal veszélyesebbnek gondolom azt, ha a a mozgalom alacsony átlagéletkorára hivatkozva próbálnák őket hitelteleníteni a nagyérdemű számára. Képzeljük el, hogy műtétre készülünk, már megkaptuk az infúziót és meglátjuk a műtőorvost, aki annyira fiatal, hogy biztosan rajtunk végezné el az első beavatkozását. Nem lennénk túl nagy bizalommal felé, ugye? Még ha irracionálisan, de legtöbbünkben benne lenne ez a félelem és pontosan egy meglévő félelemre apellálva, hasonlóan szuggesztív módszerekkel lehet legbiztosabban elfordítani a tömegek fejét a Momentumtól.

Fiatal még az idő is és mindenki tisztában van azzal, hogy ha a kormány megfélemlítő eszközeiről van szó, akkor ami késik, nem múlik. Egészen elképesztőnek tartom viszont azt, hogy ezidáig a legaljasabb és legkártékonyabb támadás magából az ellenzékből érkezett. A Demokratikus Koalíció a többi párt aláírásgyűjtése közepette olyan akcióba kezdett, amely akár az így is sok szignót igénylő kezdeményezés bukásához is vezethetett volna. Kinek kellenek ellenségek, kinek kell Orbán Viktor és Habony Árpád, ha ilyen ellenzékünk van? Az álca szerencsére lehullott, a DK szokás szerint ügyetlenül próbálkozott és vissza is vonta kezdeményezését. Azonban a Demokratikus Koalíció áskálódása itt még nem ért véget.

Az Európa Kávézó körülbelül két hónapja szúrt nekem szemet és megnéztem bejegyzéseiket, melyek régóta tűpontosan a Demokratikus Koalíció irányvonalához igazodnak. A szerkesztők DK tagságát sem cáfolni, sem megerősíteni nem lehet, viszont az tény, hogy a DK-t sehol sem bírálják. Az is tény továbbá, mégpedig egy kifejezetten nevetséges tény, hogy az utóbbi fél évben a blog a legtöbb bejegyzést a többi ellenzéki párt – leginkább a baloldaliak – támadásának szentelte, pontosan úgy, ahogy Gyurcsány Ferenc pártja is tette. Nos, akár párttag, akár szimpatizáns követte el ezt az aljas, hazugságokkal (bocsánat, "alternatív igazságokkal", már így mondják) operáló lejáratást, jó lenne, ha megértené, hogy NEM ez lenne a feladat. Az Index két Momentum vezetőségi taggal készített interjújában elhangzottak totális elferdítése az ellenzék lejáratásának és szétforgácsolásának csúcsra járatása, és ez az, amire a legkevésbé van szükség most. A Momentum sosem kérte semmilyen párt segítségét az aláírásgyűjtéshez, csak elfogadták a segítséget, hiszen a petíciók úgyis hozzájuk kerülnek. A Momentum szerint a Gárdával nem a forrásaik elfogyása volt a legnagyobb probléma, az Index újságírója csupán a Magyar Gárda, mint szervezet bukásának kapcsán kérdezte tőlük, hogy tartanak-e hasonlótól, Hajnal Miklós és Orosz Anna pedig erre válaszolt.

Ha az eddig felsoroltak a Momentumot kívülről fenyegető erők voltak, ideje szólni a belső problémákról is. A mozgalom szándéka, hogy 2018-ban párttá alakulva induljanak a választásokon, maguk mögött hagyva a civil szervezeti formát, mint fázist. Ez felvetheti a kérdést, hogy nem járulnak-e hozzá jelenlétükkel az ellenzék további szilánkosodához, ugyanis körülbelül ugyanazokért a szavazókért jelentkeznek be, mint a többiek. Esetleges parlamentbe kerülésükkor pedig ugyanazt az ütőkártyát adnák Orbán Viktor kezébe, mint a most az országházban ülő pártok. Ha valaki netalán számon kérné a miniszterelnökön a demokrácia csökkentett működését, akkor csak körbemutatna az ülésteremben: hát itt vannak a pártok és szavaznak, nemde? Itt a demokrácia lényege. A fékeket és ellensúlyokat meg ne keresse, levittük a pincébe, karbantartás alatt állnak.

Meg tudom érteni azokat az ellenzékieket, akik tartanak attól, hogy a Momentum Mozgalom bekerül a parlamentbe. Egyre többen gondolják úgy, hogy kizárólag civil oldalról lehet bármit is tenni a változásért és ha igazuk van, akkor a mozgalom lelkét felemésztheti a parlamenti színház, hogy aztán ideológiájukat és összes ügyüket feladva próbáljanak valahogy hasznot húzni helyzetükből – ha máshogy nem, legalább anyagilag. Sokan tértek már erre az utóbbi útra és  szerencsének tartom magam, hogy láthatom egy forradalmi ifjúsági kezdeményezés első napjait, viszont semmiképpen nem szeretnék huszonhét év múltán úgy visszaemlékezni rájuk, hogy hasonlóképp verem a fejemet a falba, mint amikor most látom felvételen Orbán Viktort 1989-ből. Ezért érzem úgy, hogy talán mégsem lenne rossz a Momentum Mozgalom a parlamentben, talán ők meg tudnák mutatni a magyar népnek, hogy létezik még olyan politikus, aki nem válik hitehagyottá, aki nem válik korrupttá az első bukás után.

(A borítókép a Momentum Mozgalom hivatalos Tumblr-oldaláról származik.)