Orbán Viktor a Katolikus Rádiónak csütörtökön elmondta, hogy akármilyen eredmény születik a vasárnapi népszavazáson, ő "hamuban sült pogácsával a tarisznyájában" fog elindulni Brüsszelbe. Most a tegnapi szavazás után már azt is tudjuk, hogy valójában kétszersült került abba a bizonyos miniszterelnöki tarisznyába.

A népszavazás előtt

„Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?” Így szólt az október másodikai népszavazás kérdése.

Ha tisztán szemantikailag, az aktuálpolitikai körítés nélkül értelmezem a kérdést, akkor akárhogy is nézem, ez nem egy hazug kérdés. Nincs benne említés konkrét brüsszeli döntésről, ebben a tekintetben arról szavazhattunk, hogy az adott kérdésben mennyire lennénk hajlandóak feladni szuverenitásunkat; ennek megfelelően ikszelhettunk volna igent vagy nemet.

Az emberek jelentős százaléka viszont sosem fog semmilyen kérdést az aktuálpolitika kontextusán kívül értelmezni. Nem kívánok ítéletet mondani a kérdéshez való egyik hozzáállás felett sem, viszont az embereknek ezt a viszonyulását nyugodtan tényként kezelhetjük. Innen kiindulva a kormány kampánya igenis nagy mértékben tekinthető a kérdés részeként és ekkor már a kérdés egyértelműen hazug. A kampány mérföldes csúsztatásai a no-go zónák definiálásában, a bevándorlás és a terrorizmus összefüggéseiben a tájékozott ember számára játszi könnyedséggel tetten érhetőek. A kormány a népszavazás előtt minden kétséget kizáróan azt sugallta, hogy jelenleg van olyan elfogadásra váró törvényjavaslat az Európai Unióban, amely a tagállamok számára kötelezővé tenné a migránsok betelepítését bizonyos számban. Jean-Claude Juncker jóval a népszavás előtt bejelentette, hogy az Európai Bizottság már nem tervez a kvótára vonatkozó javaslatot benyújtani, erre alapozva írt szeptember huszonhatodikán Tamás Gáspár Miklós arról, hogy a népszavazás minden bizonnyal elmarad. Természetesen nem gondolta ő sem, hogy valóban el fog maradni, viszont az elemi logika ezt diktálta. A népszavazás nem maradt el, Orban Viktor pogácsája kisült a népszavazási kampánnyal, hamu helyett kamuban.

A népszavazás után

Aki követte a népszavazást megelőző egy-másfél hét eseményeit, az biztosan észrevette, hogy amint a felmérések alapján már minimum kérdéses lett a szavazás érvényessége, a kormány egyre inkább azt sugallta, hogy nem számít az érvényessége. A kérdés már a kezdetektől fogva így volt feltéve, érvényesség esetén akár az igenek, akár a nemek lettek volna többségben, effektíve nem történt volna semmi, kizárólag a kormánypárt migrációs álláspontját tudták volna a szavazatok legitimálni vagy illegitimálni. Az érvényesség valóban nem számított nekik annyira, viszont egy sokkal laktatóbb pogácsa került volna a miniszterelnök tarisznyájába egy érvényes szavazással, ahol a "nem" szavazatok vannak elsöprő többségben (amely már a kezdetektől fogva egyértelmű volt mindenkinek, úgyhogy a Fidesz nem hazárdírozott nagyot, amikor több ízben is kijelentette, hogy ha az igenek nyernek, akkor lemondanak). Vasárnap az első, meglehetősen gyenge részvételi adatok megjelenésekor ki is adták minden fideszesnek, hogy egyértelműen azt nyilatkozzák mindenhol, hogy az érvényesseg lényegtelen. Van akinek sikerült a felhívásnak eleget tenni, van akinek kevésbé ment gördülékenyen.

43,42 százalék. A népszavazás érvénytelen lett. De sebaj! A nem szavazatok kilencvennyolc százalékkal, fölényesen győztek. Az MSZP az érvénytelenséget lobogtatja és azt állítja, hogy ha a kormány a népszavazással akar legitimálni bármilyen jövőbeli törvénymódosítást, akkor az az érvénytelenség miatt jogi következményeket vonhat maga után. Ez  így nem igaz, nem lesznek jogi következmények, viszont ez a Fidesz kommunikációjával ötvözve hatalmas ütőkártya. A kormány szerint aki nem ment el szavazni, az rábízta a döntést azokra, akik voksoltak. A királyi televízión szocializált tömegek azt fogják látni, hogy az ellenzéknek már megint savanyú a szőlő és nem hajlandóak a többség döntését elfogadni, miután ők inkább távolmaradtak. Aztán még ezek magyaráznak megállás nélkül a demokráciáról? Hát azt se tudják, hogy mi az!

Ha a kvótanépszavazásnak van tanulsága, akor az az, hogy az eredmények nem számítanak. Az számít, hogy hogyan kommunikáljuk ezeket. A statisztika nem számít, az számít, hogy hogyan találjuk, a marketing. A köztelevízióból száműzzük az "érvénytelen" és "érvényes" szavakat, szerepeljen helyettük a "nem" és a 98 százalék. A külföldi jobboldali sajtóban legyen szó Brüsszel megalázásáról. Nyertünk. A magyar nép döntött. A pogácsát kivettük a sütőből, kicsit félresikerült, de még visszatehetjük. A második hazugsághullámmal -ami persze nem is hazugság, "csak" a tények más módon való tálalása, ez nyilvánvaló- ismételten felcsavarjuk a sütőt kétszáz fokra es kész is van a kétszersült. Be vele a tarisznyába, irány a törvénymódosítás és irány Brüsszel.