A tízes lista azokat a számokat hivatott összegyűjteni, amelyek a háborút önnön valójában képesek érvényesen bemutatni, hazugságok nélkül. A sorrend kialakításában figyelembe lett véve az előadás módján, minőségén kívül a háború gépezetének és hatásainak bemutatása, mind a háború kutyáinak, a társadalom egészének és az egyén pszichéjének vonatkozásában. Ebből következően a listán nem szerepelnek akusztikus gitárral éneklős tucathippiskedések, popsztárok által jótékonysági koncerteken előadott gajdolások a világbékéről egy ötéves lelkivilágával, sem metálzenekarok háborút, háborús hősiességet méltató pátoszos számai. Leszakadt végtagokkal, kifolyó belső szervekkel feküdni a sárban és meghalni egyáltalán nem dicsőséges.

10. Iron Maiden - Run To The Hills

Az Iron Maiden 1982-es The Number of the Beast albumáról származó dal az amerikai gyarmatosítás szörnyűségeit mutatja be az őslakos indiánok szemszögéből. Ugyan sikerült csatákat nyerniük az európából érkező telepesek ellen, viszont a földrészt magáénak akaró fehér ember technológiai és kulturális fölényével szemben nem lehetett sikeres a hazájuk megvédése. A gyors tempó és az éles gitárriff is hozzájárul a reménytelen, kétségbeesett menekülés érzetéhez, Bruce Dickinson énekhangjával pedig közelebb tudja hozni a modern hallgatóhoz a történelem folyamán elhallgatott, elfeledett, nőket és gyerekeket sem kímélő népirtás borzalmait.

9. Guns N' Roses - Civil War

A Civil War címe ellenére nem az amerikai polgárháború témáját dolgozza fel, hanem a háborút általánosságban. Az 1991-es Use Your Illusion II album nyitószámában Axl Rosék a "polgárháború" szót ízlelgetik, különféle példákkal. Rámutatnak, hogy minden háború polgárháború olyan tekintetben, hogy egyszerű polgárokat küldenek a harcmezőkre. A hagyományos értelemben vett polgárháborúk nagy általánosságban a társadalom két fele között zajlanak és mindkét fél számukra fontos értékekért harcol. Az emberek tömegeit a halálba küldő politikusok a lakossági toborzásokkor és a médiában gyakran ugyanezt a narratívát húzzák rá egy olyan háborúra, amelynek köze sincs "magasztosabb" érdekekhez; így történt ez a számban említett vietnámi háborúnál is, amikor furfangos, nyakatekert módon meg lett magyarázva az amerikai népnek, hogy a saját hazájukat védik több, mint tizenegyezer kilométerre az USA nyugati partjától.

8. Jimi Hendrix - Machine Gun

A nyolcadik helyet elfoglaló szám konkrétan a vietnámi háborúhoz kapcsolódik. Hendrix szövegében a vietnámi farmerek nézőpontjából szól a háborúról, viszont a listára főleg a művészi előadásmód miatt került fel. A majdnem tizenhárom perces számot az 1970-es Band of Gypsys albumról a gitáros-énekes minden egyes koncerten máshogy játszotta, kicsit más szöveggel, de a lényeg ugyanaz maradt a mondaniveló tekintetében és a pszichedelikus, gépfegyvert és bombákat utánzó gitárhangok is állandóan jelen voltak. Ember és gitár szimbiózisa azóta sem volt ilyen tökéletes, egyáltalán nem kell félni attól, hogy a szám különböző variációi közül valamelyik gyengébb lenne a másiknál vagy akár az eredeti albumverziónál. Jimi Hendrix három A/4-es ívnyi LSD bélyeg után is teljesen mindegy hogy mit játszott a Stratocasterjén, annak volt művészi értéke és a gyakori disszonancia ellenére sem volt sosem fülsértő, mindig autentikus és művészileg igényes maradt.

7. Metallica - Disposable Heroes

A thrash metált lehet szeretni vagy nem szeretni, de az tény, hogy a műfaj egyik legikonikusabb zenekara a Los Angeles-i Metallica. Maga a műfaj nem hagy sok lehetőséget a művészi önkifejezésre, de megfelelő témaválasztással ilyen keretek között is lehet értéket teremteni. A Disposable Heroes témájához tökéletesen illik a thrash metálra jellemző darálás gitáron és dobon. A Metallica aranykorából, az 1986-os Master of Puppets albumról származó dalban James Hetfield egy huszonegy éves katona perspektívájából mutatja be a harcmező eseményeit. Frontálisan, pátosz nélkül, a maga brutális, embertelen valójában. A refrénben megszólalnak a háború vezérei is: vissza a frontra, azt teszed amit és amikor mondok. Akkor halsz meg, amikor azt mondom, hogy meg kell halnod. Ennyit jelentenek a politikusoknak az elszórt végtagok közt kúszó emberek. Előre megírt sorsok, halálra születtek. Eldobható hősök csupán.

6. Pink Floyd - When The Tigers Broke Free

Az 1983-as The Final Cut albumon megjelent szám eredetileg az 1979-ben kiadott, legendás The Wall-on szerepelt volna, csak a dal szerzőjének kivételével a Pink Floyd tagjai ezt nem akarták, ugyanis túl személyesnek tartották azt. Az zenekar énekes-basszusgitáros-dalszövegírója, Roger Waters édesapja elvesztését meséli el a hallgatónak 1944. februárjából. A helyszín az olaszországi Anzio, ahol a katonai egységek vezetője kérvényezte a főparancsnokságtól csapatai visszavonását, tekintettel a reménytelen helyzetre. A főparancsnokság ezt megtagadta, a német Tigris tankok kitörtek és Eric Fletcher Waters meghalt több száz szövetséges katonával együtt. A szám erejét részben pont a személyessége adja, illetve helyiértéke a The Wall albumban. Érdemes megfigyelni a pátoszos, tipikus katonai zenét is a háttérben, amely szöges ellentétben áll a szöveg mondanivalójával.

5. The White Buffalo - The Whistler

Túl a lista felén elérkeztünk az emberi psziché egyik legsötétebb oldalához. Mit vált ki az emberből a háború? Ismét Vietnamban vagyunk. A baljósan fütyörésző vadnyugati alak megfogadja, hogy többet nem fog gyilkolni. A csatatéren öl, de a városban többet nem fog. Jézus segítségét kéri, mert a kezei külön életet élnek. Nem szabad bemenni a belvárosba. De mit csinál a katona, hogy megpróbálja enyhíteni a harctéri pszichózisát? Iszik a belvárosban. És ha iszik, akkor agresszívabb lesz, a feldolgozásban nem segít az alkohol, nincs kiút az ördögi körből, a háború őrületéből. A vietnami civilek már tudják, ez történik hétről hétre: bemegy a kocsmába inni az amerikai és mindig vérfürdő lesz a vége. A háborúban sérült pszichének és lélek otthon sem talál soha megnyugvást már.

4. Deep Purple - Child in Time

Tíz perc a háborúk sújtotta világban. Zavarodottság és bizonytalanság. Ian Gillan széles hangterjedelmének köszönhetően a sikításaival és Ritchie Blackmore kétperces gitárszólójával szinte látjuk a körülöttünk elsüvítő golyókat. Az egyszerű kompozíció lassú részekkel van felosztva a feszültség növelése érdekében, amelyet teljesen el tud érni többször is. A szöveg erős karmikusságot is sugall: ha rosszat tettél és még nem talált el az ólomlövedék, akkor hunyd le a szemed, hajtsd le a fejed és várd a gellert kapott golyót.

3. Dire Straits - Brothers in Arms

A Falkland-szigeteki háború kapcsán íródott, a Dire Straits azonos című albumán 1985-ben megjelent szám a Mark Knopflertől megszokott igényességen és szenvedélyes gitártémákon kívül felmutat olyat is, amelyet a lista eddigi számai nem tudtak. Az egész dal a címben szereplő "bajtársak" fogalma köré épül. Az első két versszakban a bajtársak még a háborúban azonos oldalon harcolókat jelenti, viszont a mű végére felfedi igazi jelentését: bolondok vagyunk, hogy a bajtársaink ellen harcolunk. Knopfler nem ellenséges hadosztályokat lát, hanem az emberiség egészét, ahol mindenki mindenkinek bajtársa az életben. Nem a harctéri bajtársiasság jelenti a valódi összetartást, a háború paradox, bajtárs a saját bajtársának életét oltja ki.

2. Black Sabbath - War Pigs

Végre igazán betekintést nyerhetünk a háború gépezetének működésébe. Az 1970-es Paranoid album nyitószámának kezdősoraiban azonnal egy analógia áll: a tábornokok úgy gyülekeznek, mint boszorkányok a fekete misén. A továbbiakban bemutatásra kerül a háborúk megtervezése is, a háborúk kirobbantói nem mások, mint a halál mérnökei. Nekik nem számítanak a hullák, csak forogjon tovább a háború gépezete, az embereket úgy kezelik, mint bábukat a sakktáblán. A szám végén viszont megtörténik az is, ami eddig nem: a háború kutyáinak el kell számolnuk bűneikkel. Eljött az Ítélet Napja, kegyelemért esedeznek, de Isten helyett a Sátán jelenik meg nekik. Bűneik megbocsáthatatlanok.

1. Bob Dylan - Masters of War

Hiába ez a lista legrégebbi száma -egyenesen 1963-ból-, nem azért került az első helyre, mert "régen minden jobb volt". Bob Dylan ugyanazt a gondolatmenetet követi dalában, mint a második helyen álló Black Sabbath szám, csak minimalistább hangszereléssel. A repetitív D-moll több, mint elég a szerző költői magasságokat súroló szövegéhez. Van valami olyan viszont, amit ez a szám tud, a többi pedig nem. A War Pigshez hasonlóan a halál mérnökeiről, a háború mestereiről beszél, elszámolás is történik a végén: Jézus sem tudná soha megbocsátani nekik azt, amit tesznek. Ez így önmagában is erős kijelentés, de van itt még valami. Egy átok. Dylan megátkozza a háborúkat asztalok és falak mögül tervező embereket. Reméli, hogy hamarosan meghalnak, követni fogja koporsójukat, végignézi ahogy leeresztik a földbe és addig áll a síruk felett, amíg meg nem bizonyosodik arról, hogy halottak. Ez a befejezés teljessé teszi a képet a háborúról: még a legbékésebb embert is kifordítja önmagából a tömegmészárlás, olyannyira, hogy már ő is más halálát kívánja. Bob Dylan saját maga is megijedt a számától, azelőtt sosem énekelt arról, hogy azt reméli, hogy valaki meghal, de most nem tehetett mást. Ez a háború lélekromboló hatásának végső stádiuma, ez a méltó első helyezett a listán.