Október 9-án minden előzmény nélkül fel lett függesztve a Népszabadság, illetve a nol.hu is. A lap dolgozói puccsot sejtenek a háttérben, többezres tömeg tüntetett a Kossuth téren még aznap este, gyertyát gyújtottak a meggyilkolt sajtószabadságnak, náci haláltáborokat, majd az 1929 és 1933 közötti Németországot emlegetve.

A hivatalos közlemény szerint az újságot az utóbbi hosszú évek veszteségei miatt függesztette fel a lap tulajdonosa, a Mediaworks Hungary Zrt. Felmerülhet a kissé cinikus kérdés, hogy ugyan mit szüntetnek meg manapság Magyarországon csak azért, mert veszteséges? A kérdés bizonyos mértékig jogos, miért is zárnának be egy olvasóinak nagy részét ugyan elvesztett, de mégis nagy múltú, ikonikus lapot?

Mi történt a Népszabadsággal?

Nemrégiben a Mediaworks számos megyei lapot vásárolt, amelyek egyértelműen a Fidesz érdekeltségébe tartoznak, ebből már valószínűsíthető volt, hogy a Mediaworks a kormány közelébe kerülhet a továbbiakban. A szóban forgó cég alá tartozik továbbá számos bulvármagazin is, úgyhogy nem csak a megyei lapok oldalain düböröghet tovább a habonyi propagandagépezet, hanem a bulvárkirály hazai pályáján, ott ahol legotthonosabban mozog, a pletykalapok oldalain is. A 444.hu-n megjelent cikkben felvázoltak egyelőre nem bizonyítottak, de véleményem szerint túlságosan is összeillenek a kirakós darabjai ahhoz, hogy csupán összeesküvés-elméletnek tekintsük.

Mi történt tehát? Habony Árpád vezetésével folytatódik a tömegek „formálása”, amelyhez úgy érezték, hogy szélesíteni kell frontjaikat, bővíteni meglévő fegyverarzenáljukat még néhány lappal. Na de hogy kerülhetne úgy a kormány érdekeltségébe a Mediaworks, hogy közben a legikonikusabb baloldali lap is a kötelékeibe tartozik? Ezt elvi és gyakorlati okokból sem vállalhatta a Fidesz, ezért a lehető legotrombább módon vetettek véget az újságnak.

Már megint véget ért a sajtószabadság Magyarországon?

Véleményem szerint a tegnapi Kossuth téri tüntetés abszolút indokolt volt. Habár az utóbbi időkben szinte heti rendszerességgel vagyunk tanúi annak, hogy a kormány gazdasági érdekei miatt kisebb-nagyobb cégek pusztulnak el szempillantások alatt, ez nem normális egy demokratikus államban. Ez a korrupció nem elfogadható akkor sem, ha mindennapossá válik (vált?), ezért érdemes és kell is az utcára vonulni.

A nagy többség sajnos nem ezért vonult ki tegnap a Kossuth térre. Ők a sajtószabadság temetésén vettek részt. Jelképes tábla „Itt végezték ki a sajtószabadságot 2016. október 8-án. A Népszabadság meglakolt, mert megírta az igazságot.” gyertyákkal körülvéve. A sajtószabadság valójában nem halt meg, ők mégis élve eltemették. Hogy miért? A valóság értelmezése nem csak a kormány számára nem elfogadható választás. Ahogyan egy hete Orbán Viktor politikai indíttatásból nem volt hajlandó szájára venni a népszavazás érvényességét az érvénytelen nészavazás után, úgy most az ellenzék sem hajlandó a Népszabadság felfüggesztését a maga valójában értelmezni, mint a kormány korrupt gazdasági tevékenységének velejáróját. Túlságosan magas labda volt a lap bezárása, túlságosan kínálkozott a lehetőség farkast kiáltani. Mégpedig egy olyan farkast, amelyet nem először és nem utoljára kiáltanak. A magyar sajtószabadságot már 2011 elején, a médiatörvény kapcsán is eltemette élve a baloldal, a „sors iróniája”, hogy ez többek közt a Népszabadság akkori címlapján történt.

Túlságosan kínálkozott a lehetőség a sajtószabadság temetésére azért is, mert a Népszabadság az utóbbi időkben több ízben is cikkezett a kormány korrupciójáról, többek közt Matolcsy barátnőjének bérezéséről és Rogánék helikopteres utazásáról. Hát mi másért záratták volna be a lapot, ha nem azért, mert ők ki merték mondani az igazságot? Szerintem Orbán Viktort sok mindennek nézhetjük, mondhatjuk, de hülyének nem. Ha valóban az lett volna a kormányfő célja, hogy elhallgattassa az udvartartásának fényűzését leleplező sajtóorgánumokat, akkor mégis miért az olvasóinak nagy részét elvesztett Népszabadságra sújtott volna le a kormány ökle és nem mondjuk a 444.hu-ra? Ezt a kérdést érdemes lenne feltenniük sokaknak, például Molnár Tibor Együtt elnökségi tagnak, aki az elsők között kívánta élve eltemetni a sajtószabadságunkat, miközben az 1848-as 12 pontra hivatkozott. Írásában külön érdekesség, hogy Török Gábor politológus sorait méltatja, amelyek „hatalomtechnikai szempontból tökéletesen összefoglalták a Népszabadság halálához vezető utat”. Ezen sorok méltatásával tökéletesen egyet tudok érteni, viszont Molnár Tibor valahogyan kifelejtette az említett politológus írásának elejét is bemásolni bejegyzésébe, ahol tisztázza, hogy szó sincs itt a sajtószabadság haláláról. Ezidáig Török Gábor írása volt az egyetlen, amely képes volt a valóságot valóságként értelmezni és a politikai szekértáborok torzított realitásait nem magáévá tenni.

Komolyan azt gondoljuk, hogy 2016. október nyolcadikával véget ért Magyarországon a sajtószabadság? Komolyan azt gondoljuk, hogy bezárják az újságainkat, blogjainkat és jön értünk a fekete autó? Komolyan náci haláltáborokhoz hasonlítjuk a Népszabadság esetét? Komolyan az 1929 és 1933 közötti Németországhoz hasonlítjuk 2016 Magyarországát? Komolyan úgy gondoljuk, hogy indulnak a transzportok politikai ellenfelekkel megpakolva? Komolyan azt gondoljuk, hogy diktatúrában élünk?

Nincs elég nehéz helyzetben a magyarországi ellenzék, amikor nem sikerült azóta felépülnie, hogy Gyurcsány Ferenc saját kezűleg szétbombázta, de még a valóságot sem hajlandóak saját valójában befogadni? Míg a kormány oldalán Habony Árpád hajlítja a tér-idő kontinuumot a Fidesz számára kedvező irányba, addig az ellenzék kevesebb erőforrással rendelkező mágusai ugyanezzel próbálkoznak, csak a kormánypárttal ellentétes irányba. Észre kéne venni, hogy a valóság elhazudása közben Mészárosék, Habonyék, Rogánék és az egész udvartartás vagyona a mi pénzünkből gyarapodik és amíg az ellenzék nem szedi össze magát és nem tér vissza a valóságba, addig a közpénzek sem fognak visszatérni az államkincstárba.