Bevégeztetett. Feltörettetett a hetedik pecsét, megjelent a hét angyal, s megfújta hét harsonáját. És láték egy fenevadat feljőni a tengerből Florida partjainál, amelynek hét feje és tíz szarva vala, és az ő szarvain tíz korona, és az ő fejein a káromlásnak neve.

"Az USA történetének két legtragikusabb napja 9/11 és 11/9.", "Már nincs egyetlen élhető ország sem a világon, ahová menekülhetnénk.", "A demokrácia halott.".

Ilyen és ehhez hasonló kommentek, hozzászólások árasztják el szerdán a kommentfalakat és a munkahelyi teakonyhákat. Eljött az Apokalipszis, az Idők Végezete. A Fenevad bevonul a Fehér Házba, hogy uralkodjon a világ legerősebb nemzete felett. Mindenki számára egyértelmű, hogy a Fenevad alatt Donald J. Trumpot, az Amerikai Egyesült Államok negyvenötödik, frissen megválasztott elnökét értjük. Ami már egyáltalán nem egyértelmű sokak számára az az, hogy a reakciók pontosan ugyanezek lettek volna Hillary Clinton megválasztásának esetén is, csak a másik irányból és esetleg alacsonyabb intenzitással.

Honnan ered ez a hatalmas tömegeket átható világvégeérzet? Minden bizonnyal a választás elvalóságshowsításából. Itt már nem számitanak a programok vagy az érvek, kizárólag a hangzatos szavak és az általuk előidézett érzelmek. A politika sosem volt könnyebben befogadható a tömegek számára, mint most. Korunk politikai szcénája egy gigantikus televíziós reality, ahol nem más történik, mint a populizmus non plus ultrája. A tömegek szemében már nem egy republikánus jelölt küzd egy demokrata jelölttel az elnökségért, hanem az elemi Jó és az elemi Rossz vív gigászi csatát az emberiség lelkéért. Az, hogy kinek melyik jelölt a Jó és melyik a Rossz, az már teljességgel lényegtelen.

Ha Clinton nyerte volna meg a választást, talán valamivel mérsékeltebb lett volna a jajveszékelés a világvégéről. Trump viszont egy olyan jelölt, aki nem egyszer tett kirekesztő megjegyzéseket népcsoportokról, illetve vallási kisebbségekről, és ez zsigeri félelmet kelt sokakban. Hogy miért? Hát tudjuk, hogy ez hova vezet, nyolcvan éve is így kezdődött Európában! A náci párhuzam él és ez nem véletlen: habár népírtások voltak mindig is, a Harmadik Birodalom tömeggyártotta először a halált. Ekkor épült először egy egész infrastruktúra a gyilkolásra, a zsidókat, mint halálraítélt haszonállatok tömegeit terelték a mészárszékre. Ezért jelenik meg a náci párhuzam mindenféle kirekesztő megjegyzésnél sokak tudatában: a nácik által megtestesített eredendő Gonosztól való zsigeri félelemre asszociálnak és az valóban a kirekesztéssel kezdődött.

Mindezek ellenére úgy gondolom, hogy ma a "civilizált Nyugaton" egy Harmadik Birodalom nem valósulhat meg, a náci párhuzam Donald Trump esetében mindössze a náciktól való zsigeri félelem szülötte. Ma már van egy Európai Unió, van egy NATO és még több száz csoportosulás, amelyek egyszerűen nem teszik lehetővé egy hasonló rezsim létrejöttét. A Fülöp-szigeteken igen, ott bele tudja lőni a fél lakosságot a Manilai-öbölbe egy pszichopata államfő, de ugyanez a Kaliforniai-öbölben elképzelhetetlen és megvalósíthatatlan. Természetesen erre mondhatják az állandó rettegők azt, hogy pontosan ugyanezt gondolták a harmincas években is Németországban, hogy ez nem történhet meg és hát mégis megtörtént. Ezt az indoklást leginkább ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor a holokauszttagadás büntethetőségét azzal indokolják, hogy anélkül szükségszerűen kiépül egy új náci rezsim. Nos, az Egyesült Államokban sosem volt büntethető a holokauszttagadást, a holokauszttagadót legfeljebb jogosan hülyének nézték, sőt, náci párt is van még mindig! Ott igazán komolyan veszik a szólásszabadság mindenre való kiterjedését és mégsem fasizálódott az ország. Célravezető lenne, ha csak a földön két lábbal állva kiáltanánk náciveszélyt, nem zsigeri félelemből.

Vissza a valóság talajára: a demokrácia valóban megmutatta gyengeségeit. Nem halott, de haldoklik - és nem azért haldoklik, mert megválasztottak most egy veszélyes embert Amerikában. A demokrácia rendszerének Achilles-sarka a tömegek manipulálása a civilizációs láncok levetésének ígéretével. Félreértés ne essék, Trump ugyanezt csinálta, a suttyóproli realityhős (Véletlen, hogy nyert ebben a politikai valóságshowban? Ebben van tapasztalata.) viszont nem a kábítószer-használók kivégzését ígérte a szavazóknak, hanem például a politikai korrektség elvetését. Ami aggasztó, az az, hogy a módszer működik egy demokráciában és ezt a technikát az utóbbi években járatták igazán csúcsra a politikusok világszerte. Szükség van egy demokrácia 2.0-ra, de még nagyobb szükség van arra, hogy amikor a demokrácia gyengeségeit tömegesen felismerik az emberek, ne az legyen a megoldási javaslat, hogy ezt megjavítani már nem lehet, hanem inkább valamiféle autokráciát állítunk a helyére.

A rettegés helyett javaslom inkább, hogy figyeljük az Amerikai Egyesült Államok negyvenötödik elnökét, Donald J. Trumpot, hogy megvalósítja-e ígéreteit, háttérbe szorítja-e a nagytőkés politikai elitet, megszünteti-e az intézményesített korrupció, a lobbi rendszerét. Az USA-nak régóta szüksége van ezekre a változásokra, ezek nélkül sosem fog kikerülni a világ legerősebb nemzetének irányítása a nagytőkés réteg kezéből. Amikor legutoljára ezzel valaki megpróbálkozott, valaki, aki ugyanúgy az uralkodó politikai eliten kívülről érkezett, mint Trump, azt lelőtték Dallasban 1963. november 22-én, ezzel megakadályozva a változást. Figyeljük Trumpot, ne a hangzatos szavait, hanem hogy mennyit realizál ígereteiből.

A világvége elmarad. Nincs itt semmi látnivaló, tessék továbbmenni.