Roger Waters, a Pink Floyd egykori énekese, dalszövegírója és basszusgitárosa a mai napig zenél, koncertezik és emellett a BDS mozgalom egyik legprominensebb alakja. A hazánkban szinte alig ismert mozgalomban betöltött szerepe miatt sorozatos támadások célpontjává vált az utóbbi egy évtizedben.

Mi is az a BDS mozgalom?

Boycott, Divestment and Sanctions (BDS) magyarul Bojkott, Elszigetelés és Szankciók. A 2005 nyarán alakult globális mozgalom erre a három cselekvésre szólítja fel követőit Izraellel szemben. A békés mozgalom -amelyhez több, mint 170 palesztin szervezet csatlakozott (nem kormányszervezetek!)- az élet különböző területein kívánja bojkottálni Izraelt, ezzel gazdasági nyomást próbálnak helyezni az országra, hogy betartsák a nemzetközi jog előírásait. Főbb céljaik közé tartozik véget vetni az arab területek Izrael általi megszállásának és kolonializációjának és az izraeli arab-palesztin polgárok alapvető jogainak, egyenlőségüknek elismertetése. A mozgalom által kitűzött célok eléréséhez különféle békés módszereket alkalmaznak: demonstrációkat szerveznek a világ minden táján, a kisebb-nagyobb vállalatokat felszólítják, hogy ne szerződjenek vagy bontsák fel a szerződésüket az izraeli hadsereggel, illetve izraeli cégekkel, a polgárokat az izraeli temrékek bojkottjára ösztönzik. A kultúra terén is bojkottra hívják a művészeket, előadókat, arra ösztökélve őket, hogy ne lépjenek fel Izrael területén.

A mozgalmat számos támadás érte több, mint egy évtizedes jelenléte óta, amelyeknek alfája és omegája mindig az anticionizmusba takarózó antiszemitizmus vádja. Kétségtelen, hogy a mozgalomnak számos antiszemita követője is van, viszont emiatt egy egész mozgalom sorozatos megbélyegzése ellentmond az elemi logikának. Természetesen rendkívül nehéz megállapítani, hogy ki az, aki csak Izrael agresszív külpolitikája ellen szólal fel és ki az, aki ezek közül antiszemita, viszont pontosan ezért is olyan egyszerű az antiszemitizmus kártyáját kijátszva illegitimálni bármiféle anticionista megmozdulást. Ez utóbbinak abszurditását semmi sem illusztrálja jobban, mint a Roger Waters személye elleni támadássorozat, ugyanis ha valakiről teljes meggyőződéssel meg lehet állapítani, hogy nem antiszemita, akkor az ő. Ezen meggyőződésem alátámasztásának érdékében egy több, mint fél évszázadon átívelő utazásra invitálom a Kedves Olvasót, amely valahol Róma és Anzio városa között kezdődik 1944 februárjában.

 Brit katonák partraszállása Anzioban, Olaszország nyugati partvidékén 1944-ben

Az anzioi csata

1944. január 22-én a szövetséges csapatok partra szálltak Olaszországban John P. Lucas amerikai dandártábornok vezetésével. A hadművelet célja Róma megtámadása volt, a Közép-Olaszországon végigfutó német állások megkerülésével. Ezen állások megkerülésének elkerülhetetlen előfeltétele volt felvenni a harcot a tengelyhatalmak erőivel Anzio stratégiai fontosságú városában. Az anzio-i csatához vezető akciók során a brit hadsereg kötelékeiben harcolt egy Eric Fletcher Waters nevű gyalogos is. Egységének vezetője a főparancsnokságtól kérvényezte embereinek visszavonulását, ám a tábornokok ezt visszautasították, ugyanis így még egy ideig vissza tudták tartani az ellenséges tankokat az Anzio-hídfőnél. A döntés következtében Eric Fletcher Waters 1944. február 18-án életét vesztette. Fia, Roger, ekkor öt hónapos volt.

Roger Waters az édesapja és bajtársai emlékére emelt emlékműnél Anzioban

Roger Waters korai évei

Rogert egész életében végigkísérte édesapjának emléke. Halálnak oka szinte elkerülhetetlenül a pacifizmus jegyében predesztinálta életét. Már egészen fiatalon tapasztalta, hogy édesapja elvesztésével neki mi nem adatott meg, ami más gyerekeknek igen. Talán ez is vezetett különcségéhez, izoláltságához az iskolában. Saját bevallása szerint oktatásának minden egyes pillanatát utálta, kivéve a meccseket, ugyanis gimnáziumi éveire már iskolájának elismert krikett- és rögbijátékosa lett. Apja halála és korai iskolai élményeiből kifolyólag rendkívül hamar olyan szociális érzékenység alakult ki nála, amelyet sokan egész életükben nem tudnak magukénak. Már egészen korán nem csak tapasztalt, de át is tudott látni például olyan társadalompszichológiai összefüggéseket, mint az "elnyomás láncolatát". Megfigyelte, hogy az őt bántalmazó, elnyomó diákok rendszerint azok voltak, akiket a tanáraik leggyakrabban hasonlóan elnyomtak és azokat a tanárokat pedig gyakran a feleségeik tartották elnyomásban otthon.

Pink Floyd a Waters-érában (balról: Richard Wright, Roger Waters, Nick Mason és David Gilmour)

Pink Floyd

Rogernek nem kellett sokáig várnia, hogy szociális érzékei és művészi hajlamai kifejeződésre kerüljenek. 1965-ben Syd Barrett és Bob Klose gitárosokkal, Richard Wright billentyűssel és Nick Mason dobossal megalapították a Pink Floydot, amely a modern zenetörténet egyik legprogresszívabb, legnagyobb hatású és legelismertebb együttese lett. A progresszív-pszichedelikus zenekar eleinte Syd Barrett vezetésével alkotott, a gitáros-énekes távozása után a később csatlakozott gitáros-énekes David Gilmour vette át a stafétát, majd Waters szellemi vezetésével folytatódott az együttes pályafutása. Az ő "gyermeke" a zenekar tizenegyedik stúdióalbuma és talán minden idők legjobb koncepcióalbuma, amely a The Wall (A Fal) nevet viseli. A basszusgitáros-énekes és a Pink Floyd útjai egy albummal később elváltak, de Waters azóta is folytatja A Falra épülő nagyszabású koncértturnéját. 

A The Wall turné alapján készült 2015-ös film plakátja

The Wall: biográfia és utazás Waters tudatalattijába

Az 1979-ben megjelent nyolcvan perces dupla album alkotójának életét kíséri végig apja halálától a Fal ledöntéséig. De mi is az a Fal? A Fal áll az egyébként is rengeteg szimbólummal operáló album középpontjában. Az album során tanúi lehetünk minden egyes tégla beépülésének, a Fal lassan, de biztosan épül. A Waterst élete során érő negatív hatások elleni védekezési mechanizmus emeli a falat, tudatalattija keni a habarcsot, amely összetartja a külvilági tényezők kemencéjében égetett téglákat. Apja halála, háború, félelem, kirekesztés és még rengeteg más. A Fal felépül, körbeér, középen az építőjével. Az album számos különböző szinten operál a szimbólumokkal, amelyek felsorolása túlságosan is eltérne fő témánktól, a mű átfogó elemzésének külön weboldal biztosít platformot, amely itt elérhető. Nem árulok el azok számára sem túl nagy titkot, akik esetleg még nem hallották az albumot (vagy nem látták az abból készült 1982-es filmet Bob Geldof főszereplésével és Gerald Scarfe zseniális animációival), hogy Roger Waters végül arra jutott, hogy A FALAT LE KELL DÖNTENI. Ezt a meggyőződését sikerült realizálnia és a pacifizmus jegyében arra tette fel életét, hogy A Fal turnésorozat segítségével ledöntse azokat a falakat is, amelyeket a kirekesztő ideológiák építenek az emberek között.

Roger Waters a színpadon

A kierekesztés jelképei

A The Wall koncertek sokszor leginkább egy nürnbergi nemzetiszocialista pártgyűlésre hasonlítanak. Nem véletlen, ugyanis az album (és a film) története szerint a főhős egy lázálom során fasiszta diktátornak képzeli magát. Egyenruhák, fegyverek, fekete, fehér és vörös. A színpadon mindennek funkciója van, gyakran idézeteket is vetítenek a Falra, például George Orwell 1984-éből, illetve Franz Kafka A Peréből és Az Átváltozásából. A koncert egyes elemei előadásról előadásra változnak, de állandó szereplője a shownak többek közt az a héliummal töltött disznó is, amely minden előadás végén lebeg a közönség fölé és Waters szavaival élve "egy ajándék a közönségnek, az elnyomás szimbóluma és az emberek mindig a helyes dolgot teszik, elpusztítják azt". A disznón az elnyomó erők válogatott szimbólumai szoktak szerepelni, úgy mint horogkereszt, sarló és kalapács, kereszt, félhold és csillag, illetve multinacionális cégek logói. Legutóbb egyébként Donald Trump is rákerült a lebegő disznóra, a turné címe és témája miatt is túlságosan magas labda volt ez ahhoz, hogy az előadóművész ne csapja le.

Egy 2013-as koncert során az egyik nézőnél a disznóra felkerült Dávid-csillag túl soknak ítéltetett, erre fel is hívta a Simon Wiesenthal Központ figyelmét. A zsidó emberjogi szervezet egyik vezetője, Abraham Cooper rabbi a The Algemeinernek adott interjújában Waterst "nyíltan zsidógyűlölőnek" titulálta.

A disznó, amely "kiverte a biztosítékot"

A vád Waters életművének mély meg nem értéséről tanúskodik. A koncert képi világa és előadójának aktív részvétele a BDS mozgalomban valóban olyan téves gondolattársításoknak biztosíthat táptalajt, amelyekért nehezen lehet elítélni bárkit is, aki közvetetten vagy akár közvetlenül elszenvedője a zsidók ellen elkövetett náci rémtetteknek. Ennek ellenére, sőt, pláne emiatt lenne célravezető mindenki számára A Fal átfogó értelmezése. Habár Roger Waters és Abraham Cooper valószínűleg nem értenének egyet a cionizmus kérdéseit illetően, a kirekesztés elleni hadjáratban minden bizonnyal egy oldalon harcolnak.

Írásom lezárásaképp álljon itt néhány részlet Roger Waters nyílt leveléből Abraham Cooper rabbinak:

"Kitörését hirtelennek és haszontalannak tartom, amely csakis akadályozni tudja a béke felé való törekvést és az emberek közötti megértést. Személyesen rendkívül sértőnek tartom, hogy antiszemitizmussal, zsidógyűlölettel és nácikkal való szimpatizálással vádol engem... Sok nagyon közeli zsidó barátom van, egyikük, érdekes módon, a kései Simon Wiesenthal unokaöccse. Büszke vagyok erre a kapcsolatra; Simon Wiesenthal nagyszerű ember volt... Gyakran kerülök az izraelpárti lobbi támadása alá azért, mert támogatom a BDS mozgalmat, de ebbe most nem megyek bele itt... Viszont azt mondom, hogy egy működő teokráciában szinte elkerülhetetlen, hogy a vallás szimbóluma összekeveredik az állam szimbólumával, ebben az esetben Izrael államéval... Tetszik vagy sem, a Dávid-csillag Izraelt és államvezetését reprezentálja, és legitimen alanya a békés tiltakozás bármely formájának. Az Izrael rasszista bel- és külpolitikája ellen való békés tüntetés NEM ANTISZEMITA."