A Messenger alkalmazás legutóbbi frissítése új funkciókat, új arculatot hozott. "A napom" funkcióval huszonnégy óraig megtekinthető képeket tölthetunk fel, illetve emellett ötleteket is kapunk, hogy miről posztoljunk: "Így érzem magam éppen...", "Ki szeretne..." és "Éppen ezt csinálom...". Különböző fotósablonokat, matricákat is rendelkezésünkre bocsátottak, tovább szuggerálva, hogy milyen jellegű képeket kéne hozzáadnunk "A napunkhoz". Nem ismerős ez valahonnan? De igen, a Snapchatről. A Messenger új verziója az eddigi legagresszívabb lépés a facebook részéről, amely a konkurens Snapchatről probálja átcsábítani a felhasználókat az ő üzenetküldési felületükre.
Nem titok, hogy a Snapchat óriási népszerűségnek örvend, a húsz év alattiak közül sokak inkább azt használják a Messenger helyett. A facebook ezt felismerve először a hozzájuk tartozó Instagramot frissítette a Snapchaten használatos "Sztorim" funkcióval, most pedig már az eddig érintetlen Messengerben is megcsodálhatjuk ismerőseink életének banális, érdektelen részleteit.
Miért használják annyian a Snapchatet? Az "önmegsemmisítő" működés lehetővé teszi a privát üzenetek és képek biztonságos küldözgetését, de a szolgáltatás népszerűségét nem írhatjuk kizárólag ennek a számlájára:
1. A megtekintés után vagy huszonnégy óra múltán törlődő üzenet egyértelműen azt sugallja, hogy a felület arra lett kitalálva, hogy olyat tegyünk közze, amit nem tartunk érdemesnek arra, hogy huzamosabb ideig lebegjen a virtuális világban. Egy olyan "tartalommegosztó" szolgáltatásról beszélunk, amelynek keretei az érdemi tartalmat teljesen elutasítják.
2. A Snapchaten nincsenek lájkok. A facebook lájkjaival emberek tömegeinek pszichéjében jelent meg a kényszeres lájkvadászat. Aki szeretne lájkokat, de nem kap a facebookon, az inkább elmenekül a Snapchatre. Akinek elege van a lájkvadászat világméretű jelenségéből, lehet az is átmegy.
3. A Snapchat kiváló marketingfelület. Gondolta volna bárki is, hogy egy olyan felületet, amit emberek tömegei használnak, nem fognak gyarmatosítani a "kreatív teamek"? A cégek már régóta aktívan hirdetnek különböző kis "színes", "izgalmas" formákban a Snapchaten, nem kevés sikerrel.
Nos, a facebooknak tartania kellett a lépést, úgyhogy az egyetlen élhető felületük is megszűnt. Sokan egyre kevesebb időt töltenek a facebookon, mióta elárasztották a reklámok és a tartalomnélküliség, viszont a Messengert ennek ellenére aktívan használják. Ott se reklám nem volt, se nem tolták az ember arcába kedves ismerősei az aznapi szív alakú rántottát "kicsimtől". Egészen mostanáig. A reklámok még ugyan nem érkeztek meg, de ha beválik az új funkció a facebooknak, akkor bizonyára értekesítve lesz a felület.
A tömegeknek mindig is megvolt az igényük létszámukból adódó végtelen sötét energiáik levezetésére. Ahogy a középkorban teljes eksztázisban várták a bűnös akasztását, most a kommentfalakon úgy skandálják hörögve a "vissza a halálbüntetést" frázist a gyilkosok, pedofilok elfogásáról hírt adó cikkek alatt. A régi időkben csak egy-egy kalodába zárt szerencsétlen előtt lehetett felhördülni a főtéren, ott és akkor, most viszont már maradandóan bele lehet kiabálni a virtuális térbe a tízórás aszfaltozás után egy sör és unikum mellett az egysoros világmegfejtéseket. Egy sor, semmi több. Az eszközök és csatornák már adottak.
A facebookon megvan a lehetőség az értékes tartalmak megosztására, de a tapasztalat nem azt mutatja, hogy ezzel éltünk volna. Az értékelhető tartalom helyett a tömegek saját, személyes bulvároldalukká alakították profiljukat. Mert hát mit is látnak a bulvármédiában? Vágó István nyaral, Hajdú Péterek szakítottak, banálisabbnál banálisabb sztorik, amin jól el lehet csámcsogni. Az értelmezés hiányában mindezt értékes tartalomnak tartja az olvasó. Kellett jó pár évtized, mire a média kiaknázta a tömegekben rejlő lehetőségeket. Mit nekünk sztárok! A tömegnek celebek kellenek. Hogy tudna annyira azonosulni az átlag proli Freddie Mercuryval, Michael Jacksonnal, mint Kasza Tiborral? A két énekes sztár valódi tehetséggel, valódi énektudással és valódi teljesítménnyel rendelkezett, amit nem mindenki mondhat el magáról. A celeb mögött se valódi tehetség, se valódi teljesítmény nem áll, a bulvármagazint lapozgató vagy a televíziót néző ember felkiálthat a kanapén, hogy ezt ő is tudja! Máris átélhetőbb a műsor, megvan a közös kapcsolódási pont: a produkció nélküli produkcióra való "képesség", semmi több. Máris lájkolhatja, bekövetheti facebookon az összes celebet, akiket magához közel érez, de még mindig hiányzik valami... Ha ennyire hasonlóak, akkor miért ne oszthaná meg ő is élete legérdektelenebb részleteit a nagyérdeművel? Hiszen akkor ő is olyan lesz, mint idoljai, két kép a reggeliről, napi három kép a kutyáról/macskáról/gyerekről, este egy fotó, hogy itt vacsorázott a barátjával/barátnőjével, és máris azon a kulturális parnasszuson ülhet, mint a példaképei!
Isten helyett a facebook atyja engedi le lajtorjáját a tömegeknek, hogy azok felmásszanak rajta a mennyországba és elfoglalják helyüket isteneik, a celebek között. A tömeg megistenül.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
